Odúlakók

November második felében kedvenc egyesületemnél és kedvenc erdőmben a madárodúkat ellenőriztük és takarítottuk. Jöttek kicsik és nagyok, névtelenül is köszönet nekik. Egyik alkalommal gyönyörű szép időben dolgozgattunk.

A madárodúk azért is hasznosak, mert az erdő lakói közül többen igénybe veszik hosszabb-rövidebb időre. Egymás után következik a két leggyakoribb vendég a mogyorós pele (Muscardinus avellanarius) és az erdei egér (Apodemus sylvaticus). A pele kicsit életlen, de asszem, csak ezt az egyet lőttem.

 

Az odúk takarítására azért van szükség, mert a madarak után maradó fészekanyag szennyezett, gyorsabban korhasztja az odúkat. A takarítás után a hideg idő kiszárítja és fertőtleníti azokat, így tavasszal újra jöhetnek a madarak. Rágcsálók dolgában az a szabály, hogy aki alszik, azt hagyjuk, aki még éber, azt kiköltöztetjük. Van és lesz még idejük visszacuccolni.

Ilyenkor minden odú kicsit meglepetés, vajon mit találunk benne. Sok-sok fészekanyagot és a rágcsálók által behordott ennivalót.

Az egerek novemberben még igen elevenek. Egy óvatos portré az avarban,

és egy másik a fatörzsön.