November közepén a Csipetcsapattal a Pádisnak vettük az irányt. A Fekete-Körös mellett autózva egyre téliesebb lett a világ.
A Köves-Körös oldalában már nagyon óvatosan kellett megállni, hiszen keményre fagyott hó takarta a kövesutat. Az elindulás igényelt némi kísérletezést...
A Pádisra nem is volt kedvünk/bátorságunk nekiindulni, inkább letettük az autót az üdülők között, és sétára indultunk. Egy patak melletti behavazott szekérút adta az irányzékot. (Kép nincs róla, de jópofa, barátságos kutyákkal komáztunk.)
Nagyjából a víztározóig sétáltunk, útközben halkan rácsodálkozva a havas nyugalomra. (Az útszéli szeméthegy szívfájdító, de ilyenből sokat tudunk...)
A víztározó körül hosszabban időztünk és fotózgattam.
Visszafelé olyan szép hóesés kísért, amilyet Karácsonyra álmodunk.
A házak között bámészkodva egy középkorú, román gazdával ektivitiztünk: kicsi angol, kicsi magyar, sok mosoly, némi játék. Igazi, szívélyes barátsággal invitált befelé és mutatott meg mindent, amire kíváncsiak voltunk: a házikótól kezdve a faragott bútorokon át a házi savanyúig. Le a kalappal:)
Uzsonnáltunk és lényegében ennyi volt a séta. Azért autóval tettünk még 1-2 rövidebb kitérőt, megálltunk a Köves-Körös oldalában és kényelmesen hazaértünk.
alkalommal látogattak meg ezidáig. Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése