A kardoskúti pusztán

Nyílt túrához csatlakoztunk egy borongós, április végi napon. A közeli pusztát az átlagnál talán jobban ismerem, a darvakon kívül nincs attraktív látványossága. A puszta azonban olyan, mint a szemérmes lány: szép, sőt, nagyon is szép, de lassan nyílik meg, apránként mutatja meg kincseit.

Ez a részlet már tetszetős, ernyős sármának (Ornithogalum umbellatum) határozom. Nem baj, ha nem pont az:)

Nyomnövény, helyenként sok volt belőle, és nem ismertem: útszéli zsázsa (Cardaria draba).

A gumós macskahere (Phlomis tuberosa) olyannyira honos, hogy reliktum faj, azaz korábbi földtörténeti korokból maradt itt. Ha jól tudom, akkor a nemzeti park munkatársainak köszönhetően szaporodik a területen.

Gyomnövény a bársonyos árvacsalán (Lamium amplexicaule), viszont gyógy- és ehető növény.

No, ők aztán tényleg itthon vannak:)

Felemás zsázsát (Lepidium perfoliatum) nagyon sokat láttunk.

És a nap legnagyobb találata a harmadik hérics faj (a személyes megfigyelések között) a nyári hérics (Adonis aestivalis). Gyomnövénynek írják, de nem agresszív, és nem tömeges, cserébe igen szép.

Jegyzem a közönséges ebnyelvű füvet (Cynoglossum officinale),

és a füstikefüvet (Fumaria schleicheri).

A közönséges ínfű (Ajuga genevensis) a száraz gyepek lakója.

A birkák a nemzeti park tulajdonában vannak, a kaszálást a lehető legtermészetesebben "oldják meg".

És két tájkép a szikpadkákról; a környékbeli pusztákon elég gyakori látvány és jelenség.

Néhány növényt Papinho és Veszt olvtárs/fórumtárs azonosított, amit ezúton is köszönök szépen!