Vadgesztenyés

A hónap közepén hosszú évek után újra az Öreg Kálvárián jártam.

És életemben először úgy mentem fel, ahogy illik. Jól esett együtt átélni.

Talán ezzel a látogatással kezdtem újra túrázgatni a környező hegyekben, ott és arra, ahol gyerekként sokat kószáltunk. A Salamon-torony vagy 800 éve hallgatja a vén Duna történeteit...

                                    

Itthon van a Dunakanyarban,

a szelídgesztenye (Castanea sativa).

Ismerős réteken fotózgattam,

Például tövises iglicét (Ononis spinoza),

aztán dunai szegfűt (Dianthus collinus), és

őszi kikericset (Colchicum autumnale), amiből nagyon sok van.

Valahol találtam gilisztaűző varádicsot (Tanacetum vulgare), naplózom.

És az eddigiekhez képest egy még érdekesebbet, bablevelű varjúháj (Sedum maximum). A botanászok szerint gyakori, nekem az igliciével együtt ez már "skalp":-) Úgy olvastam, hogy ínséges időkben főzeléknek és levesnek is megfőzték. A legnagyobb hazai varjúháj féle. Száraz tölgyesekben, sziklagyepeken lakik.

Érdekes látvány, ahogy az erdő próbálja a sebeket gyógyítani. Valahol a Görgey szikla környéke.