Goda

Túratársakkal kirándultunk egy közeli puszta régen látott részére. Fogattal jártunk szép kört. A szikes dagonyákon a lovak játszi könnyedséggel húzták át a kocsit, mindannyiszor örültem, hogy nem az autóval küzdünk:)

 Meglátogattuk a legelő állatokat, volt néznivaló szépen.

Képek a tájról.

Szamarunk bírja az esztétikát: virághoz és a gazda dógaihoz nem nyúl, ellenben szívesen átnézi a betérő vendégek felszerelését, mintegy ellenőrizendő azok ízét, strapabírását.

Egynémely sörök és kávék után gyalog is jártunk egyet és igazi különlegességet és értéket, nagy godát (Limosa limosa) találtunk. Olyan féltucat példányt figyeltünk meg távcsövekkel és spektívvel. Az első kép igen gyenge, de vágás nélküli, azaz kézitávcsővel elérhető az ennél szebb látvány.

Láttunk még pacsirtákat, pelyhes bagolycsaládot, fecskéket, táplálékot gyűjtő verebeket, énekeseket, azonosítatlan más madarakat. Remek délután kerekedett. Drága volt az út, kétszer 45 km költségeit osztottuk 5 fele.