Május közepén baráti túratársakkal tértünk vissza Mártélyra. Eső után, sáros talajon dagonyáztunk egy nagyobb kört.
A kecskebéka (Rana esculenta) gyakori, de védett faj, a vízparti esti kórusok vezető hangja.
A sárga nőszirom tömegesen virított az idén, fotóztam is, még 2:)
Az öreg Tisza pár kilométerrel délebbre.
Az ártéri réteken sokat láttam ebből a növényből, határozása folyamatban.
Útközben lepkékkel fogócskáztam. Mindkét fotón nagy ökörszemlepke (Maniola jurtina).
Az ugróművészt még nem ismerem, de igyekszem pótolni a határozást.
Szarkaláb, a világhálót böngészve keletinek mondanám.
Az élet körforgása a szél- vagy vízsodorta magocska indulásában.
A mocsári erdőn -már visszafelé az üdülőterületre- fakuszt láttunk.
Rendszeresen kirándulok, fotózgatok Mártélyon, most újabb területet fedeztünk fel: vadabb tiszaparti részekkel, ártéri rétekkel, gyümölcsösökkel, legelő szürkemarhákkal. Teccett:)
2014. május 20., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése