Börzsönyi Bé-terv

November közepén túratársakkal indultunk a Dunakanyarba. A Börzsönyben túráztunk volna, de a sok eső miatt kirándulgatás lett belőle. Reggel 8 órakor már Nagymaroson, a Hajóállomáson kávézgattunk. Kedves megálló, a megérkezés -nekem kicsit a hazaérkezés- élménye. Mindig élmény:)

Márianosztrán a hely elvarázsolt, egy rövidet túráztunk is, de fotó nem készült. Nógrád felé vettük az irányt sok helyen megállva.

Terjőke kígyószisz (Echium vulgare) az útszélen.

Egy szép sziklás részlet.

A harangvirágot tudom (egészen pontosan a harangvirágfélék családja). A közelebbi meghatározásban egy levelezőlista növénytudói segítettek, ezúton is köszönöm! Az első képen kányaharangvirág (Campanula rapunculoides), a másodikon olasz harangvirág (Campanula bononiensis). Oda kell figyelnem, hogy mindig legyen levélfotó és habitusfotó.

Kedvenc millenniumi emlékművem Nógrádon, a vár oldalában található. A környékbeli falvak közösen állíttatták, le a kalappal. A székely fafaragó mester neve Salló Imre.

Rövid, talán 10 perces séta a vár.

Még a kapu előtt állva sem látszik semmi...

Az egyik legnagyobb alapterületű végvár a nógrádi, annó félnapokra kitelepültünk a gyerekekkel játszani. Mutatom:

A kilátásra, a hangulatra csak felsőfokú jelzők illenek. Pazar. A hely megérdemli a csendet, a lobogó előtt a fohászt.