Odútakarítás pelékkel

November közepén ifjú titánokkal kedvenc erdőmbe kirándultunk végrehajtandó az esedékes madárodú karbantartást és takarítást. A költés után sokféle anyag marad az odúkban: fészekanyag, tojás és tojáshéj, elpusztult fióka, ürülék, táplálékmaradék, természetes élősködők. Ezeket takarítjuk ki ilyenkor.

Az odúk egy részébe például rágcsálók költöznek. Bútorként falevelet és füvet visznek, tudjuk, mert ezek szárazak. Örülünk, hogy helyet adhatunk nekik is.

A rágcsálók egy része éber, így minket látván lelépnek. Mink pedig lyól kifigyeljük, hogy merre, azután valahogy leképeljük: ő a mogyorós pele (Muscardinus avellanarius). Természetesen azokat az állatokat, amelyek már téli álmodnak, hagyjuk a fészekben és takarítás nélkül visszatesszük az odúkat eredeti helyükre.

A kányabangita (Viburnum opulus) kiserdőnk érdekes lakója. A termése ugyan nem mérgező, de nem is finom. A madarak csak a nagy hidegben eszegetik.

Az ifjúsággal mink kökényt csemegéztünk, valaki életében először kóstolta.

Jópár érdekességgel találkoztunk, ebből egy égeres képet őriztem meg. A mézgás éger (Alnus glutinosa) termésével barátkozunk.

Több kirándulás képeiből válogattam ezt a néhányat. Novemberben látszólag nyugalomba fordul a természet, de mindig találunk izgalmasat és érdekeset:)