Cseh Paradicsom 5/4.

Jicinből a lengyel határon található Adrspachba gurultunk, a homokkősziklák újabb csodái között barangoltunk. Itt a kapuja, a pénztárakkal, kajáldákkal, parkolókkal együtt.

Bebocsátás csakis gyalogszerrel. És a kiránduló népek rendesek, nem szemetelnek, figyelnek a másikra.

A sziklák között bővizű patak folyik; és bár vannak sziklaformák szétszórva, igazi birodalmuk itt kezdődik.

A terület egyik magasabban fekvő részén, de még mindig a sziklák közötti, méretes tavon csónakáztunk.

Vezetőnk még csak nem is elektromotorral, hanem csáklyával mozgatta a csónakot. Emeltem kalapom!

A tavon szigetek, a parton ismerős mesefigurák, körbe-körbe pedig sziklák.

Tutajosunk csehül-németül-konyhaangolul beszélt a helyről, olykor mókázott, itt éppen a viharos idő nehézségeit mesélte:)

A szárazföldön aztán bevettük magunkat a sziklák közé. Van szintemelkedés, de szépen kiépítették a nehéz részeket.

A szépség árát a hegymászók fizették le. A kápolna nekik állít emléket.

Egy-egy fohász, nevek, évszámok, karabinerek. Tízezrek járnak erre, így sokan látják az üzenetet törékenységünkről,

ami akaratlanul is elkísér a következő kilométereken.

Ezek a szűk folyósok prímán megtréningezik a bennünk szunnyadó fóbiákat:)

Egy szép sétaút, és újra a festői tavacska.

Az estét célzottan Pardubicében töltöttük: 600 éve főzik a sört. Az alapító emlékére például Pernstejnt, és a híres, 8%-os barnasört a Portert, utóbbit -mert komolyan veszik a munkát- literes flaskákban. Természetesen meglátogattuk a jeles intézményt, a Pardubicky Pivovart: múzeum, sörfőzde és sörölde. (Mobilos fotók következnek.) Tartalmas napunk volt, mégis igazi, éber figyelemmel figyeltük a kezdeteket,

a jelent

és a sörfőzdés kóstolót.

Itt vacsoráztunk, söröztünk, mindkettőt bőséggel. Élmény volt a javából, nem is akármilyen:)