Lebukásom rövid története

Volt pár órám, így kukoricának álcáztam magam. Nehéz küldetés, mert a szár a legkisebb mozgásra hangosan zörög, bónuszként poros, ami verítékkel találkozva csíp és viszket. A daru meg az egyik legóvatosabb madár. Nagy türci a fejre és a vállra, a profik után szabadon némi sár az arcra, vizes laposüveg az ingzsebbe és csöndes fohász, hogy a gazda nehogy hirtelenkedjen... És a legfontosabb: türelem, türelem, türelem. Ááá, itt az első!

Ez már kettő!

Három!

És lebuktam...

Azért ezek vágatlan és módosítatlan képek. És király élmény:)