Kardoskúti hajnalok

November közepén többször kijutottunk a Kardoskúti pusztára. Annyira időben érkeztünk, hogy olykor még szunyáltunk is a kocsiban, hogy aztán a juhszélben még jobban vacogjunk... Ha hideg van meg szél, akkor jók a fények:)

Koncserto nagyzenekarral: hangolással, hangszerekkel, szólamokkal, kánonnal, olykor egy-egy álmos zenésszel, vendégművészekkel és hívatlan kritikusokkal (ámbár ők ritkán merészkednek közelebb:), a legcsodálatosabb színpadon. És mi lennénk az érdeklődő közönség. A kütyü bizgerálása súlyos udvariatlanság, ha egymással csevegünk, akkor kívül maradunk. Ha a pusztára figyelünk, akkor egyszer csak elsodor a hangok kavalkádja és megtörténik a csoda: részévé válhatunk:)

Darvak lent,

és fent.

Egy alkalommal a visszapillantóban vettem észre, hogy valami "gyanús": front, különleges felhő, légköri jelenség, nem tudom. Picit igazítottam a színeken, talán az élmény 2D-ben jobban átjön: mögöttünk mélysötétkék lett az ég -kicsit félelmetes is-, előttünk szikrázott a nap és gyönyörűen megvilágította a sötét háttér előtt a tájat.