Ismerősök az Ír-tenger partján (6)

Izgalmas és hosszú munka volt meghatározni a leképelt élővilágot.
A tengerparton apálykor sétáltunk, ahogyan az előző poszt képeiből is kitetszik, itt készültek a következő képek. Első találkozásom a medúzák nagy családjával: szélrózsa medúza (Chrysaora hysoscella): 10-30cm átmérő, 16 barnás "V" sáv, stimmel:)

Parti tarisznyarákok (Carcinus maenas) az árapály határán; túl könnyen fotóztam őket...

Itt jegyzem fel a kis palloskagylót (Ensis ensis), ami elég jellegzetes, késtok formájú és elég különleges az életmódja. Az üres kagylókból nagyon sok hevert az apályos parton.
A nagy dűnesor belső oldalán várakozáson felüli növényvilág díszlett; a réti margitvirág (Leucanthemum vulgare) ilyen tömeges.

A lizinkát közönségesnek (Lysimachia vulgaris) határozom; ez sem csúnya.

Az erdei deréce (Epilobium angustifolium) a 2. közös ismerős, több helyen előfordul.

A tengerparti iringót (Eryngium maritimum) pedig a La Manche csatorna partján láttuk pár nappal korábban, és itt is gyakori.

Iglicét találtam, de csak a határozók között merem leírni, hogy kúszó (Onosis repens).

A ligetszépe szintén ismerős itthonról, a fajt még nem sikerült pontosítani.

A ligetszépefélék családjába tartozik ez a füzike, amire óvatosan borzas füzikét mondok (Epilobium hirsutum).

A jakabnapi aggófű (Senecio jacobea) szépen és sokfelé virított.

A halofitákról most olvastam először, ámbár néhány képviselője pusztáinkon is tömeges. Ez az érdekes kinézetű növény húsos sziksófű (Salicornia europaea).

A határozások nagyobb része saját munka a tévedés lehetőségével. Néhány növénynél a Botanikafórum lelkes növényészei adtak megerősítést, irányzékot vagy pontos fajmeghatározást, amit ezúton is nagyon köszönök.
(A képek az előző posztban bemutatott helyszíneken készültek.)