La Manche (3)

Távolban a jó öreg Európa:), avagy egynapos kirándulást tettünk a Csatornához. Itt tudatosodott bennem, hogy földrajzi értelemben elhagytam a "gyönyörű nőt"*. Először jártam tengernél fényképezőgéppel, először úgy, hogy jutott idő nézelődni, bóklászni.
Apálykor jó lemenni a vízhez. A szakasz tiszta, emberi szemetet talán nem is láttunk. Ilyenkor láthatóvá válik a sok-sok kisebb-nagyobb ér, csatorna, ahol mozog a tengervíz.

Hűvös, felhős, szeles időben érkeztünk...,

de gyorsan melegedett az idő és meglepően benépesült a part. Ez már a dagály, s miután úszásra nem készültünk, igencsak figyelni kellett. Komámnak köszönhetően megúsztuk:)

A parton, a dűnék oldalában tettünk néhány kilométeres sétát, miközben nagyon szép jeleneteket fotóztam. Az a viszonylag magas fűféle homoknád (Ammophila arenaria), nemcsak megél a homokon, hanem telepítik is a homok megkötésére.

Őt nem sikerült még azonosítani,

a sóvirág (Limonium gmellini) viszont kedvenc szikes, azaz sós pusztáinkat idézte. A szik és a sós összefüggés "le is esett", "okosan és bölcsen" bólogattunk és örültünk, mert ugyanazt a pusztát juttatta eszünkbe, ahol kölökként sokat jártunk.

A következő növényeken már ötletelgettem pár napot... Kis ezerjófű (Centaurium erythraea), s ha jó a határozás, akkor ez itthon is előforduló gyógynövény, nem is akármilyen.

Ez a szúrós növény tengerparti iringó (Eryngium maritimum), megjegyezhető az angol neve: see holly.

A másik, kedvenc pusztánkra emlékeztető élőlény, nekem ugyan olyan kedves, mint a sóvirág, a bíbic (Vanellus vanellus).

Itt éreztem igazán, hogy szabadságolok. Jobban kinyílt a horizont, mint a síkságon. Nagyon király volt.
*Varga Miklós: Európa; West wittering.