Az Ír-tenger partján (5)

Walesből indultunk reggel.

Az emlegetett gyűszűvirág nagyon sok helyen virított.

Néhány óra autózás után leparkoltunk. Ilyen príma ösvény vezetett a tengerhez,

és hamarosan feltűnt a világító torony.

Nem tudom, hogyan szervezte a Komám, de ismét apálykor érkeztünk. Az első világítótorony, amit a maga valóságában láthattam. Nyilván bámészkodtam ezerrel...

Az ihletett pillanatokat az olyan apróságok vidámították, mint a látogatóbiztos bejárat. Elismerem, ha kicsi esély lett volna a tiltott belépésre, megpróbáltam volna:)

Érdekes az a szikla sorozat, ami a toronyhoz vezet; lépcsőnek nem áll össze. A tengervíz munkája 2 képen.

Sétáltunk, fotózgattunk, megettük a 'fisendcsipszet',

és kisütött a nap. Gyönyörű fényeink voltak.

Séta, levegőzés, kagylókeresés, álmélkodás következett. Később elgurultunk egy közeli kikötőhöz, ahol a legemlékezetesebb ez a tengerjáró hajó volt, a "Duke of Lancaster", az angol Wikin elolvasható a története. A tengereken nem számít nagynak, felénk azonban már hiányzik ez a nagyságrend.

Volt még időnk, így visszatértünk a világítótoronyhoz. Naplementés fényekben ragyogott minden, egyszerre bámultam és próbáltam valamit megörökíteni. Sok töprengés és szoftveres korrekciók után ezt a 2 változatot naplózom.

Bőséges (határozni való) anyag van az élővilágról, ami majd a következő poszt témája lesz.