A tavasz Biharba csalogatott, én meg mentem szívesen:)
A bükkösben hosszabban időztem, egyrészt mert a gótika az gótika, másrészt a honos lombhullató erdő színpompás szőnyeggel fogadja a látogatót. A ligeti csillagvirág (Scilla vindoboniensis) az alap, ebben díszlik például az ikrás fogasír (Dentaria glandulosa).
Az erdei galambvirágot (Isopyrum thalictroides) újra megtaláltam.
Nehéz betelni a kakasmandikóval (Erythronium dens-canis).
A hegyi legelőn ott a tavaszi tőzike (Leucojum vernum),
és egy-egy példány kakasmandikó is kiszökik az erdőből.
A kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus) sokadjára állít meg. Én pedig engedelmesen lehemperedem a száraz tehénlepények közé:)
Egy földi poszméhet (Bombus terrestris) figyelgettem, ahogy szinte fürdik a virágporban.
Egy sáfrányos tájkép.
Jó lett volna a pásztorral beszélgetni, elidőzni az állatok között pár órát, de nem értjük egymás nyelvét.
Egy-egy ilyen út kicsit mindig újjászületés, testben és lélekben is. Ez tart életben a bürokrata hivatali labirintusokban.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése