Micsoda vetés:)!

Még mindig Tőserdőről autózunk hazafelé, amikor a kövesút melletti vetésben mozgást lát valamelyikünk. Szétnézek, lassítok, visszafordulok. Aha, megvan a madár.

Tán kettő. Nem is akármi: gólyatöcs (Himantopus himantopus).

Már erősen szürkül, de azért még néhány kísérlet, amit szoftverrel igazítottam elfogadhatóvá.

A madár -ritkán írom le- fokozottan védett. Az élőhelyei nagyon fogynak, akár el is tűnhetne a környékünkről. Mégis, szeretne maradni, ez az otthona. És ha talál vagy adunk neki két-három ezer mocsaras, vízjárta négyzetmétert és tiszteletben tartjuk szerény igényeit, örömmel elfogadja.
Kóbor kutyák és macskák a legnagyobb pusztítói. Tőlünk fél óra autózásra fotóztam, semmi rendkívüli expedíció nem kellett hozzá. Az úton buszok, mezőgazdasági gépek járnak, látótávolságban lakóházak.
Egyetlen kirándulás és 3 önálló poszt - hát ennyire gazdag helyen élünk:) Kiáltanám, hogy sokan hallják: vigyázzunk rá!