Útszéli szépségek

Mártélyról hazafelé, Székkutas határában a főút melletti tocsogónál madarakat láttunk. Lassítottam, megnéztük, elindultunk, beszélgettünk, visszafordultam, megálltam, bámultunk és fotóztam. Elindultunk, beszélgettünk, újra visszatértünk... Körülbelül órányi időt madarásztunk a kocsiból. A képek és a jómadarak a következők:
Ő állított meg minket, a nagy goda (Limosa limosa).

Aztán előkerült a piroslábú cankó (Tringa totanus), így sztereóban ment a természet legszebb bemutatója.

A madarak jöttek és mentek, miközben halkan araszoltam a kocsival a padka széle felé...

Végül csak összejött a közös kép:)

És van egy értékelhető bíbic (Vanellus vanellus) képem is.

A cankót nagyjából megtippeltem, köszönöm TB segítségét a pontos határozásban; a goda és a bíbic természetesen megy. A 3 fajból 2 fokozattan védett. Állatkertben nehéz meglesni őket (konkrétan nincs), a tévében is ritkán. Ha kapnak párszáz négyzetmétert a legrosszabb területekből, és kicsit tekintettel vagyunk rájuk, akkor itt, a látvány nélkülinek elkönyvelt Békésben is megörvendeztetnek jelenlétükkel, sőt, itt igazán! Túratársaim türelmét ezúton is köszönöm.