2009. február 22., vasárnap

Nádvágós

Ez a második bejegyzés erről a fázós februári délutánról. A megfagyott végtelen víz nagyon tetszett, de a hideg sétára indított. Megtaláltam a nádvágók depóját, s némi toporgás után körbejártam a kévéket. Próbálgattam a színeket, a látószögeket és a szembe fényt. Itt a termés java. (Inkább csak alaposan megritkítva, de vágatlanul.)

Jeges szelek

Vasárnap délután a hidegben kevés kedvem volt mozogni, 'mer úgysincs érdekes odakinn'. A mozgás kell, rábeszéltem magam. A természet mindig élő, legfeljebb időnként lelassul, esetleg nekünk, akik akarva-akaratlanul akciófilmek ritmusán szocializálódunk, kevés. A fotózási viszketegség -mer' valamit csak lőni kéne:)- felspanol, a lassú cserkelésben/bóklászásban is éberré tesz. Egy szó mint száz, a Fehér-tóra szavaztam. Tudok néhány bejárást a nagy vízhez. A látvány, a befagyott tó élőben még klasszabb. Egy technikai megjegyzés: a stég elég rossz állapotban volt, ha valahol nem stimmel a horizont, ennek is betudható.
Végül a látszólagos nyugalomban is jó sokat kattintottam, reményeim szerint lesz még bejegyzés.