A Boga patak

A Boga patak völgyébe kirándultunk, elsétáltunk a vízesésig, de arról nincs szép kép. Érdekes sincs.

A vízeséshez közel egy kiöntésnél fotóztam a sárga billegetőt (Motacilla flava). A kép vágott, így kicsit látszik, hogy nem túl guszta táplálék van a csőrében. És ha ott van, akkor a fiókáinak viszi.

A sokak által ismert szeméttelepért nagyon nagy kár, de a séta tele volt érdekességekkel. Első lehet a nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum).

Egy ösztörűs veronika (Veronica chamaedrys). Megjegyezhető gyógynövény. A német neve kicsit ciki: Ma:nnertrau...

Erdei szemeslepke (Pararge aegeria). (Vágott, talán túl is élesítettem.)

Erről az álkérészről annyit írt panthera nera olvtárs, hogy a Plecoptera/álkérészek rendhez tartozik népes rokonságával együtt.

Sajnos csak egyetlen kép van a növényről. Azt írta KD olvtárs, hogy akár osztrák zergevirág (Doronicum austriacum) is lehet. Így könyvelem, és írom, hogy határon innen fokozottan védett.

Ez a növény az erdei csigakél (Aposeris foetida), nyilván segítséggel tudom ezt is. Olvasgatva kiderült, hogy a német neve Hainsalat, ami berki saláta - így könnyebben elhelyezem, ámbár a "kél" sem rossz, merthogy kelbimbó mint zöldség. Azt is írta valaki, hogy a Simon-féle nagy határozó 1992-es kiadásából hiányzik. "Erdély lombhullató dombvidéki erdeiben jellegzetesen ott van."

A tyúkhúrt (a Stellaria-t) legalább eltaláltam, erdei csillaghúr (Stellaria nemorum).

Fodros gólyaorr (Geranium phaeum) sok volt, és azóta is sokat láttam, ideje, hogy bekerüljön a naplóba.

Kép nélkül jegyzem a közönséges méreggyilok (Vincetoxicum hirundaria) nevű növényt.
A következő kép pedig ismerős, az itteni túrák indulópontja. Két folytatás lentebb.

A megyeszékhely határában

Gyerekkori cimborámhoz csatlakoztam egy délutáni pecára. A megyeszékhelytől nem messze, a szántóföldek között talált egy nyugalmas öntözőcsatornát. Érdeklődésünk szerint ő a víz alatti mozgást figyelte én meg kábé minden mást.

A szembeparton szórványosan sárga nőszirmok (Iris pseudacorus) virítottak.

Körülöttünk legalább 4-5 sárga billegető (Motacilla flava) mozgott. Vártam is a jó kapást, mint a horgász, amikor mocorog az úszó.
Az alkalmi fotózgatás eredménye hasonló a tenyérnyi kárászhoz, ha összejön belőle 6-7 darab, akkor már érdemes hazavinni, azaz posztolni.

A breki velünk szemben üdögélt. A határozás a kecskebéka, kis tavi béka és tavibéka (kacagóbéka) hármasban lakik. Ezek közül utóbbinak (Pelophylax ridibundus) határozom. Az elérhető leírásokban ennél szerepel a barna szín lehetősége leginkább.

Késő délután kisütött a nap, bele is méláztam... - jó vót:)

Bíbic gyerek

Idősebb kertész (és egyben rendszeres túratársam) hívott ki a határba, arra a földre, ahol gazdálkodik. Mindjárt mutatom, hogy miért. Ezen a képen egy védett madár fészke látható tojásokkal.

A fészek a 2 keréknyom között van, látják már, hogy hol? A negyedik száraz kóró után.

Nagyon aprólékosan át kell nézni a területet. Itt a fészek. A gazda tudja, tudta, mert ismeri a területét, hogy bíbic (Vanellus vanellus) készítette.

Rövid fotózás után jártam egyet a területen. Találtam például bogáncslepkét (Vanessa cardui), ami azért érdekes, mert vándorlepke. Csak a Földközi-tengernél képes áttelelni, azaz minden tavasszal innét indulnak és eljutnak egészen Izlandig, hozzánk nagyjából áprilisban.

Egy tájkép pipaccsal, a háttérben megművelt szántófölddel.

A csatornában hínáros víziboglárkát (Ranunculus trichophyllus) találtam. Ha véletlen az "úszó" változat lenne, akkor javítom.

A szomszéd parcellában sárga billenccsel (Motacilla flava) barátkoztam, elég közel kerültünk egymáshoz:)

Jót beszélgettem a családtagokkal és a gazdával. Azzal köszöntünk el, hogy meg kellene próbálni valahogy vigyázni a költésre. A gazda végül műanyag flakonokkal jelölte meg a fészek helyzetét, amit azután könnyebb volt időben kikerülni.
Pár nap múlva tértem vissza, mert kikelt 2 fióka, és viszonylag gyorsan leléptek. Csupán néhány méterre volt a fészektől, mégis elég nehezen, 10-15 perc kereséssel találtam meg az egyiket. Szépen beleolvad a növényzetbe. Nagy telével, zavarás nélkül készítettem róla néhány képet.

Az elszabadult házi kedvencektől kezdve a mindenevő és ragadozó madarakig nagyon sok ellensége van a földön fészkelő madaraknak. Nagy dolog, hogy a gazda odafigyelt a fészekaljra, minimálisra csökkentette a zavarást, vállalt bizonyos kényelmetlenségeket és ennek köszönhetően 2 fióka kikelt. Éjjen, éjjen:)

Dél-békési felfedező 1.

Ismét botanikussal indultam fotózni, Békés megye déli, számomra még ismeretlen részein nézgelődtünk. Egy kunhalom miatt fordultunk a földútra, ahol csatorna állított meg bennünket. Itt képeltem az úszó békaszőlőt (Potamogeton natans),

a földúton pedig a lándzsás vagy keskenylevelű útifű (Plantago lanceolata) mutatta szépen magát.

Legelőket kerestünk, hát nem volt egyszerű... Amit találtunk, az viszont jól nézett ki.

Akácfák alatt, a szántóföldi és a legelős élőhely határán kék atracél (Anchusa barrelieri) virított.

A legelőn hegyi lenbe (Linum austriacum) botlottunk. A kakukkfüves csoportkép nagyon jól néz ki, de a széllel bemozdult.

Indás pimpó (Potentilla reptans).

Az alföldi (löszös) legelők foglalata is lehetne: mirigyes kakascímer (Rhinanthus rumelicus) ürömmel.

A sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys) gyomosodást jelez, mert sokat találtunk.

A hasznos tisztesfű (Stachys recta) gyógynövény lenne: asztmára, vízhajtásra használták.

A sárga billegetőről (Motacilla flava) némi udvarlást követően sikerült képeket lőni.

A legelő fajgazdag, olvasmányosan leírni nehéz, dinamikája más természetű mint a digitális világé. Folytatás viszont van, még egy posztban újabb fajokat naplózok.

Pusztai séta

Április közepén a Kígyósi-pusztán sétáltam, levegőztem, fotóztam. Ürmös-kamillás táj, sokdimenziós hangulat: folytonosság, fűszeres illatok, csend és szellő, színek-árnyalatok, távoli vonatfütty, élő térkép.

Zsályás-kamillás részlet.

Felemás zsázsa (Lepidium perfoliatum) az új kilátó miatt megbontott talajon.

Pusztai sárma (Ornithogalum kochii), üröm és...

...kontyvirág az erdő szélén.

Lószúnyoggal fogócskáztam az ellenfényes fotóért.

A terület másik részéről madarakat naplózok, sorrendben rozsdás csuk (Saxicola rubetra), sordély (Emberiza calandra) és sárga billegető (Motacilla flava).

Egyszerű séta ismert területen. Belépő nem kell és mégis mennyi minden előkerül. Nem egyszerűen megnézhető, hanem ez maga a táj.

Tavaszi szikeseken

Április közepén Békés kevéssé ismert északi legelőin-pusztáin fotózgattam botanikus elv- és tettestársammal.

 Bemelegítésként nappali pávaszem (Inachis io) a földútról.

Pázsitos csillaghúr (Stellaria graminea) és saláta galambbegy (Valerianella locusta) a legelő széléről. Utóbbi ehető, sőt, cé vitamin tartalma miatt termesztik.

A helyzet a felemás zsázsával (Lepidium perfoliatum) fokozódik.

Fényszegény tájkép ürmös-kamillás mezőkkel, szikpadkákkal.

Sziki varjúháj (Sedum caespitosum), igen jó pusztai faj.

Mezei árvácska (Viola arvensis).

A nyulak erős társasági életet éltek. Percekig bámultuk azt tízes-tízenkettes csapatot, amiből 3-at sikerült meglőni.

Némi bújocskával hím fürge gyíkot fotóztam (Laerta agilis) az erdőszéli szegélyben.

Sárga billegetőt (Motacilla flava) láttunk vagy hatot.

Botanikus utitársamtól tudom, hogy a veronikák többsége kék, ez pedig lila, így könnyebben azonosítható. Magyar neve nincs, latinul Veronica austriaca subsp. jackini bihariensis; bihari veronika néven címkézem.

Utolsó meglepetésünk a kis pávaszem (Saturnia pavonia) volt.

Éppen elértük az autót, pont kimásztunk a mezei földutakról. Mire beültünk kávézni a faluvégi krimóba, már derekasan esett, mink pedig jóízűen bogarásztuk a határozókat.
A mai termésből több faj védett. Hogy melyek, azért kevéssé lényeges, mert együtt alkotnak működő rendszert, aminek egyformán része mindegyik.
Névtelen tájon, elfeledett dűlőkön és legelőkön, kopott falvak között kanyarog a felfedező út...