Soczó-zug 1.

Május végén jártunk Dzsó barátommal Endrőd határában, Soczó-zugban. Nyaraló házas rész a Hármas-Körös oldalában holtágakkal, többféle élőhellyel. Ezt a remek rétet útközben fotóztuk.

Némileg meglepő módon a közönséges farkasalmáról (Aristolochia clematitis) még nincs kép a blogon, pedig régóta ismerem. A Wiki azt írja, hogy a farkasalma nemzetség egyetlen Magyarországon őshonos faja és hogy mérgező növény. A (védett) farkasalmalepke hernyójának kizárólagos tápnövénye. A lepkéről van fotó a blogon.

A szöcskével próbálok ismerkedni, eddig nincs rá határozás. A farkasalmán találtam; a kép vágott.

Ez már Soczó-zug: margarétás gyönyörű gátoldal. Réti margitvirág (Leucanthemum vulgare).

Koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris).

Nadályos-nőszirmos vizes élőhely.

A védett réti iszalagot (Clematis integrifolia) szokás szerint a gátoldalon találtam. Örültem, hogy több helyen előkerült.

A mezei zsurló (Equisetum arvense) ismert és használatos gyógynövényünk.

Értő segítséggel jegyzem a tejoltó galajt (Galium verum), ő is használatos gyógynövény.

A keskenylevelű ezüstfa (Eleagnus angustifolia) itt is előkerült.

A következő posztban újabb növényeket naplózok.

Az orgoványi határban 1/3.

Áprilisban fedeztük fel az orgoványi határ egy elég nagy részét. A falu széle nekünk már barátságos látvány.

Ez is kedves, nádkévék száradnak a tanyák között.

És ez már a "határ". Nincs rendkívüli látványosság, az ember is használja, a kép alsó szélén a földút, mégis bőven kínál felfedezni valót.

Ernyős sárma (Ornithogalum umbellatum) a magam laikus határozásában. Azért is írom így, mert elolvastam például Lengyel Attila kutatói blogján a vonatkozó leírást az ernyős sárma fajcsoportjáról és az ide tartozó 3 taxonról.

Egy ismerőst, egy mezei árvácskát (Viola arvensis) veszek leltárba.

Éltünk a lehetőséggel és lovasfogatoltunk, király volt:)

Fürtös gyöngyikéből (Muscari racemosum) sokat láttunk,

és ha már ott volt, akkor segítséggel feljegyzem a tejoltó galajt (Galium verum).

Egy elhagyatott nádfedeles gazdasági épület, talán birkahodály simul bele a tájba.

A csigával zárom a posztot, folytatás hamarosan.

Ősz a Csanádi pusztákon 2.

Érdekes és ritka faj a kunkorodó árvalányhaj (Stipa capillata).

Ez a borkóró a közönséges (Thalictrum minus), számomra bennszülött fajnak tűnik, száraz, eredetihez közeli állapotú száraz pusztákon találtam meg.

A vesszős füzény (Lythrum virgatum) honos nálunk; kisebb termetű, 40-50cm magas. Szereti a vizes környezetet. A száraz pusztán elég kopottan virított.

Legyen egy tájkép. Ezen a részen bóklászni, hallgatni a szellő suttogását, kisebb időutazás. Meditációra, mélázásra, emlékezésre késztet:)

Tejoltó galaj (Galium verum), egykor gyakran használt gyógynövényünk.

Szeptember végén szépen színesedik.

Közönséges oroszlánfog (Leontodon hispidus); ehető és gyógynövény. Hasonlít a pitypanghoz, de attól jóval később nyílik.

Érdekes pillangós növény a hólyagos csűdfű, népi nevén héjaköröm (Astragalus cicer), méternyire is elkúszik. Ősz lévén, fekete terméseivel találtam. Orvosi segítséggel immunerősítő gyógynövény.

Közönséges boglárka(lepke) (Polyommatus icarus) őszirózsán .

Újra festő zsoltina (Serratula tinctoria), itt őszirózsával. A megye északi pusztái után most a déli részről posztolom.

Macskafarkú veronika (Veronica spicata) utolsó virágaival.

A végére egy invázív gyomnövény Kínából, a sárga selyemmályva (Abutilon theophrasti). (A Kr. e. IV. században élt Theophrasztoszt sokan a botanika atyjának tartják.)
Bár ehető növény, de elszívja a vizet és a tápanyagot környezetétől.

A terület szárazon, az egyre kevesebb víz ellenére is kellően fajgazdag, minden évszakban vissza kellene menni fotózni. Aki ezt a területet lyól megismeri, az kellően átfogó képet kap a Körös-Maros köze egykori élővilágáról.

Régi vizek nyomában 2.

Környékünkön mind2 ürüm előfordul, a pusztán le is képeltem őket és naplózom, mintegy jelképei a tájnak. Sziki üröm (Artemisia sanctonium) és...

...mezei üröm (Artemisia campestris).

Egy másik ősi medermaradvány, élőben még jobban mutatja a folyót. A kettő amolyan botcsinálta panó lenne, együtt adnák ki legalább a léptéket; főleg a második vacak (buheráltam szoftverrel, kevés sikerrel).

Átküzdöttük magunkat a puszta másik felére. A távolban kunhalmok és falvak sejlenek, a régmúlt vándorok és pásztorok hasonló látványban keresték az ösvényt.

A kövér aggófű (Senecio doria) termetes növény, ezért megérdemel 3 fotót:)

A mezei tikszem (Anagallis arvensis) eredendően gyomnövény. Lehet, hogy szántó volt itt 20-30 éve, most a természetközeli állapot felé alakuló védett legelő.

A következő két növénnyel kapcsolatos terepi jegyzeteim kuszák, ezért még nem merek neveket írni.

Ide írom a növény nevét.

Jókor nézelődtünk, nagyon sok növényfajt megfigyeltünk: vadgyökér-borgyökért, pórsáfrányt, sárga ökörfarkkórót, ebnyelvűfüvet, szarkalábat, tejoltó galajt, nyúlfüvet és még mást is. Köszönöm a Botanikus kitartó türelmét, amivel megosztja velem tudását.