Holt-Sebes Körös

Július 6-án Csolt-monostornál kezdtük a fotózgatást. Szent a hely, idén többször meglátogattam, így most a tájra szánhattuk az időt. A sziki/mezei/réti fátyolvirág* (Gypsophila muralis) a legelőn díszlik és közelről mutatja meg igazán magát. A poszt kedvenc képe, ezt fotóztam elsőnek.(*Úgy találtam, hogy mindhárom ugyanazt a növényt jelöli.)

A terület határán az egykori Körös ága húz természetes határvonalat. Talán méter széles saras sáv jelzi a medret, amit dús vegetáció véd. Az egyik tömeges, bokrosan évelő faj az orvosi kecskeruta (Galega officinális); gyógynövény, de könnyen odavág a vércukornak, ezért használata jártassággal ajánlott. Látványnak igen szép.

A mocsári tisztesfű (Stachys palustris) a mocsaras, nedves területeket, lápréteket kedveli, itt láthatóan jól érzi magát.

A nádas és a legelő határán virít a borzas füzike (Epilobium hirsutum), 2méter magas példányokból sokat láttunk. A Wikin olvastam, hogy lepkék fontos tápnövénye.

A közönséges gyíkfüvet (Prunella vulgaris) már a címadó folyócska partján fotóztam. Lakóhelyemen nem, de máshol igen gyakori. Virággal szépen díszlik.

Fehérpettyes álcsüngő lepkét (Amata phegea) rendszeresen látok a túrákon. Elég sok anyagot átnéztem a határozáshoz, az éjjeli lepkék között kellett volna keresnem. Köszönöm Comad olvtárs segítségét a határozásban.

Részlet a Holt Sebes-Körösről.

Az öreg Stirlitzhez hasonlóan ráérősen filóztam a meder alján lévő és mozgó tapancsnyom rajzolaton. Elismerem, eltelt némi idő, mire leesett, hogy a molnárka, másnéven vízi poloska (Hydrometre lacustris) árnyéka:) További időt igényelt, mire a viszonylag sima víz, manuálfókusz, talajtorna hármasából kijött valami értékelhető.

A tévécsatornák és "nagy képeskönyvek" kiváló fotókat hoznak az élővilágról. Az a veszélye a látványos képeknek, hogy a járatlan érdeklődő ugyanazt keresi a kirándulásokon és csalódás, amikor lényegében nem találja. A valóság más, de legalább ugyanolyan értékes. Ez a védett atalanta lepke (Vanessa atalanta) már része a természet örökös és küzdelmes körforgásának, ezért hozom a tépett, megharcolt példány fotóját.

Sárréti kirándulás 2.

Nádas, bokros, korábban vizes réten képeltem a kecskerutát (Galega officinalis).

Ugyanitt találtuk a borzas füzikét (Epilobium hirsutum). Elég gyakori gyógynövény, de mint annyi esetben, csak most figyeltem fel rá. És közelebbről megnézve, igen szép.

Varjúmák (Hibiscus trionum), az egyik dűlőúton fotóztam.

A korcs nőszirom (Iris spuria) jeles és védett szépsége a tájnak. Elvirágzott, de feltétlen naplózom.

Forgalmas autóút mellett vettük észre a kék szamárkenyeret (Echinops ruthenicus). Magas, szép és védett növény. Jópár példányt találtunk borzas füzikék és aggófüvek társaságában.

"Ott tenyészik a bús árvalyányhaj, / S kék virága a szamárkenyérnek, / Hűs tövéhez a déli nap hevében, / Megpihenni tarka gyíkok térnek." Petőfi 22 évesen tudta, pár éve már én is ismerem. Igaz, már jócskán elmúltam 22:)