Február végi madármozgások nyulakkal

Tegnap elég későn ugyan, de futottam egy kört az etetőm környékén lévő élőhelyeken. Madár odakint, sem a tölgyesben, sem a víz körül, sem a nyárasban nincs. A tanya körül azonban nem rossz a helyzet. A cinkéken kívül nagy élet van feketerigóéknál, a harkályok bejönnek a faggyúra. Az ökörszemek folyamatosan mozognak, szerintünk több éves csúcson, van vörösbegy, csuszkák igen szép számban, pár zöldike.

A régen látott meggyvágóval is találkoztam. Sajnos nem az etetőn, hanem a kapunál lévő -tán- szilvafáról ugrott le, a hó és a járda találkozásánál szedegetett és nem engedett túl közelre... Ja, ökörszem. Odabentről kukkoltam, hogy milyen madár mocorog az elszáradt virágok között. Valami mozgás megrebbentette, ezért a párkányon landolt. Lemértem, 25-30 centiről szemeztünk két másodpercig:)

Frissítés: ismét beszorítottam egy rövid sétát, a nyulakat ma délután (03.03-án) fotóztam, elég szürke időben, különösebb álcázás nélkül egy közeli tanyabirtok szélén. Majdnem pacsiztunk:)

Őszi puszta 2.

A sok-sok tennivaló közt, lényegileg a menetrendben találtunk egy üres napot, így csütörtök délután Lajos komával ismét szétnéztünk a kígyósi határban. Első komolyabb megfigyelésként gyülekező kékvércsékkel találkoztunk egyszerűen a szántóföldek szélén. Néhány jó beállítást elbaltáztam, ez lett a legjobb, vágással, kábé 40%-ot meghagyva (fiatal kékvércse):

Örömünkre több magyar szürke gulya legel a határban. Kétmaréknyi fotó erejéig megnéztük őket.

Magyar tarkákat is láttunk, a kép a rengeteg seregély miatt kívánkozik a megfigyelések közé. Hatalmas, legalább több száz madárból álló seregély csoportokat útközben többször megfigyeltünk.

A határ védett részén a Nemzeti Park munkatársával is beszélgettünk (igazából ő figyelt fel ránk, ami nem baj, sőt!), beszélt olyan területkezelési programokról, amik már folynak és amiknek nagyon örültünk:)! Az őr jobbra, mi balra el, máris szép virágba botlottunk, sajnos a nevét nem tudom.

Kígyós történelmét Lajos koma igen jól ismeri. Itt élt eleink nyomát több helyen fölfedeztük.

A naplementében, már hazafelé kanyarodva az Apátyi utat próbáltuk fotózni, hát nem könnyű... Sajnos csak kis része őrzi egykori szépségét és hangulatát.

A vázakat és az objektíveket felváltva, szükség szerint cserélgettük egymással, de a következő képet biztosan Lajos készítette (mer' én nem emlékszek rá), a legszebb a délutánról. Sziki őszirózsán (Aster tripolium subsp. pannonicus) üldögél a "valamilyen" szép lepke.

A füles a legelő és az erdő találkozásánál nézgelődött, amint meglátott bennünket, azonnal lelépett és néhány másodperc alatt eltűnt; szintén Lajos zsákmánya.

A hím cigánycsuk az útszéli kukoricán szedegetett, a lemenő nap utolsó sugaraiban sikerült lefotóznom (nem volt könnyű:), némi vágás kellett.