Sármányok

Amíg a Mecsekben tavaszodott, érdekes módon kedvenc erdőmben, itt Békésben még megmaradtak a hófoltok. Talán órányi leskelődésre jutottam ki. A nagy etető környékén volt mozgás, kisebb csapat citromsármány (Emberiza citrinella) szedegette a magokat.

A fények hiányoztak, de így is

megmutatta ritkán látható vörösesbarna hátát.

Amíg fotózgattam, a meggyvágó nem jött közelebb, gyatra képpel naplózom. Szerintem már simán jóllakott:-)

A madarakat az előző alkalom után kábé 2 héttel fotóztam.

Medicus curat, natura sanat

A hónap első harmadában már megmozdult a tavasz; bimbós odvas keltike (Corydalis cava).

A Mecsek szívében, az Óbányai völgyet jártam végig. Valahogy most kevés volt a vendég és nagyobb a nyugalom:-)

A bükkös nekem templom, természetesen gótikus.

A tavasz másik hírnöke az illatos hunyor (Helleborus odorus), sokfelé virít.

Az Óbányai-patak valamikor malmokat és gépeket hajtott, most ennek a víznek is örvendünk. Nehéz a blogon visszaadni a patakcsörgedezős-bükkös erdei létet...

A bükk egészen közel ment a patakhoz és jól megkapaszkodott a parton.

Egy ritkább kép a Ferde-vízesésről.

Újra találtam aranyos veselkét (Chrysosplenium alternifolium),

szártalan kankalint (Primula vulgaris),

és sok-sok nemes májvirágot (Hepatica nobilis).

A finom kenyérlángost, a medvehagymát, a vendéglátást nem részletezem, mert nem azért mentem. Az ébredő tavasz, a muzsikáló patak, a bükkös áhítata, a virágos erdő, a tiszta víz megfizetethetetlen. És gyógyít. Úgy, ahogy dr. Péczeli Endre keresztjére írták: Medicus curat, natura sanat.

Folytatódik a vendéglátás

A tél és a hó kitartott március közepén, volt madármozgás jócskán. És miután ritkulnak az ilyen időszakok, néhány nem túl jó képet is naplózok. Meggyvágóék (Coccothraustes coccothraustes) rendszeresen látogatták az etetőt.

Zöldikével és mezei verébbel együtt.

A széncinege (Parus major) viselkedése ilyen: magával viszi a szotyit és az ágak között bontja ki a magot.

Egy tojó erdei pinty (Fringilla coelebs), amit magam is ritkán látok és hajlamos vagyok összekeverni más fajokkal... Némi meglepetésre az első képem a viszonylag gyakori madárról.

Itt naplózom egy séta képeit. A kerítésoszlopok tetején...

külön világ lakik. Fejmagasságban lévén a téma, bele is feledkeztem a mohák világába... A hó alatt "zajlik az élet":-)

Próbáltam közelebbi képeket lőni.

Írtam is a mohákkal foglalkozó jóbarátnak, már meg is kaptam a választ T. Leventétől: őszmohával (Grimmia pulvinata) találkoztam.

Lombosmoha, gyakori, és azért lakik viszonylag magasan, háztetőkön, sziklákon, mert szárazságtűrő/kedvelő. A Grimmia nemzetséghez sok faj tartozik, azokat már elég nehéz szétválogatni. Németországban az év mohája 2007-ben (ezt a Wikin olvastam). Levi, köszönöm szépen:-)!

Terülj-terülj asztalka

A négyszögletű kerekerdőben (itt, a nagyváros határában) minden télen megterítünk tollas barátainknak; védett helyen, kényelmesen, eső és szélbiztosan.

Most nem csak elemózsiát vittem, hanem néhány órára kiültem leskelődni. Meggyvágóék (Coccothraustes coccothraustes) egész évben velünk vannak, közelebb azonban csak Tél-apó bátorítására jönnek. Egy kékcinegével nézegetik egymást.

Nagy jövés-menés volt a környéken - mondom, erdőben vagyunk. A madarak -ahogy ezek a fenyőpintyek (Montifringilla montifringilla)- a bokrok alatt, az elszáradt és valószínűleg magjaikat elszórt növények között is keresgéltek.

A látvány szebb volt, mint a kép, de azért naplózom, mert...

végre akkor is jönnek a tengelicek, amikor gép van a kezemben.

A fotózás kedvéért a földre is szórtunk a magokból. (Akkor jó ötletnek tűnt az élességet a verébre állítani, most már nem annyira...)

Ő talán a lepattanót várja, vagy csak simán jól van... - mezei veréb (Passer montanus).

Több kép készült, és sokkal több készülhetett volna. Nagy volt a mozgás ezen a nyugodt délutánon, akadt nézegetnivaló bőven, kattintgatás nélküli is élmény volt.