Novemberi madarászat

November elején jutott idő madarászni. Az első kép életlen, de talán mutatja, hogy érdemes távcsővel vagy fotómasinával elindulni.

A gyűrűzésből mutatom a nád talán legszebb lakóját, a barkóscinegét (Panurus biarmicus), ez egy hím madár,

a sok helyről ismerős ökörszemet (Troglodytes troglodytes),

és egy ritkább vendéget, a zsezsét (Acanthis flammea).

Kedves jelenet volt, ahogy gyakorlott madarászok és ügyes fotósok telefonokkal szorgosan fotózzák a madarat. Ennyit fejlődött az a technika, ami kábé mindenkinek elérhető.

Jutott idő a leskunyhóból fotózgatni. A ritkán látott fajokat nem vágom, ezért TB segítségét megköszönve írom, hogy a képen az előtérben nagy pólingok (Numenius arquata), hátrébb havasi partfutók (Calidris alpina), récék és sirályok szedegetnek.

A pólingok aztán közelebb jöttek valamivel (az utolsó két képen azért vágtam valamennyit).

A végére egy indulni készülő dankasirály (Chroicocephalus ridibundus).

Őszi mozaikok

Lajos komám képeiből válogatok, kicsit eklektikusan - ennyiben rendhagyó a poszt, a helyszín, a témák és a kötődések azonban közösek. A képek egyik felét szó szerint jövet-menet, útközben lőtte, egy barátságos, 30 ezer forintos optikával. Sün! Sün-sün:-)

Nappali pávaszem (Inachis io) egy krizantémon (margitvirágon), simán az Öreg utcából. A leírások alapján nem számít ritkának, én eddig valahogy elmentem mellette...

Ügyes portré négylábú barátunkról a Fehér-tónál. Szerintem új taxon, mer' a mangalica és a racka keresztezéséből született:)

Béka a nádból. Másfél méter magasan, úgy 20-30 centi mélyen a nádfalban. Nagyon jó szem kell hozzá.

Barkósék (barkóscinege, Panurus biarmicus) kipöndülnek, szép hím a gyűrűzésből.

És egy ráadás kép, az egyik gyulai temetőből.