Terülj-terülj asztalka

A négyszögletű kerekerdőben (itt, a nagyváros határában) minden télen megterítünk tollas barátainknak; védett helyen, kényelmesen, eső és szélbiztosan.

Most nem csak elemózsiát vittem, hanem néhány órára kiültem leskelődni. Meggyvágóék (Coccothraustes coccothraustes) egész évben velünk vannak, közelebb azonban csak Tél-apó bátorítására jönnek. Egy kékcinegével nézegetik egymást.

Nagy jövés-menés volt a környéken - mondom, erdőben vagyunk. A madarak -ahogy ezek a fenyőpintyek (Montifringilla montifringilla)- a bokrok alatt, az elszáradt és valószínűleg magjaikat elszórt növények között is keresgéltek.

A látvány szebb volt, mint a kép, de azért naplózom, mert...

végre akkor is jönnek a tengelicek, amikor gép van a kezemben.

A fotózás kedvéért a földre is szórtunk a magokból. (Akkor jó ötletnek tűnt az élességet a verébre állítani, most már nem annyira...)

Ő talán a lepattanót várja, vagy csak simán jól van... - mezei veréb (Passer montanus).

Több kép készült, és sokkal több készülhetett volna. Nagy volt a mozgás ezen a nyugodt délutánon, akadt nézegetnivaló bőven, kattintgatás nélküli is élmény volt.

Belvizek madarai

Március végén közösségi programot próbáltunk előkészíteni Alpáron. Az utolsó pillanatban a jelentkezők nagyobb része kiszállt a terepszemlés kirándulásból, így csalódottan indultam útnak néhány bátrabb fiatallal. Először Csongrád megyében néztünk meg egy eldugott, de elég nagy tavat.

Madarat bőven láttunk, de megörökíteni a mezei verebet (Passer montanus) sikerült. A fajnak örvendek, a képet megbecsülöm:)

Ez már Alpár a Templom-dombbal. A helyet a bronzkor óta lakják, első írásos emléke 1075-ös.

Csodálatos kilátás a szomszédos Vár-dombról a védett Alpári-rétre.

Visszaúton több helyen megálltunk madármegfigyelésre. A darvak szokott módon a kövesút közelében legelésztek.

Egy hozzánk még közelebbi belvizes helyen gázlómadarakban gyönyörködtünk. A kézi távcsövek karnyújtásnyira elénk hozták a madarakat, ahogy a telével készült képeken is legfeljebb esztétikai okokból vágtam. Nagy goda (Limosa limosa):

A vetésből pajzsos cankó (Philomachus pugnax) figyel.

Az út másik oldalán remek csoportkép. A háttérben bíbic (Vanellus vanellus), az előtérben füstös- (Tringa erythropus) és pajzsos cankók.

És a megunhatatlan karcsú gólyatöcsök (Himantopus himantopus).

A közösségi programból nem lett semmi, az emberi csalódás miatt nehezen is indultam útnak, aztán mégis jó élmény kerekedett a kirándulásból. A cankók világában Tokody Béla segített eligazodni, ezúton is köszönöm. Szintén köszönet illeti ifjú útitársaim alkotó részvételét és türelmét:)

Madarak az ablakom alatt

Korábban nem gondoltam volna, hogy ebben a kultúrsivatagban ennyi mindent fotózhatok. A sivataggal nem szeretnék senkit megbántani, de körbe mindenütt szántóföldek, természetes vízfolyás legfeljebb jelképes van, erdő alig, legelők semmi. Az ember ezt a környéket alaposan átalakította, kultúrtájban élünk.
Kicsit snassz az a bálakötöző madzag, de a csízek (Carduelis spinus) akkor is bejöttek az itatóra. A 3. képen hím madár figyel.

A hím barátposzáta (Sylvia atricapilla) újra előkerült.

Méltatlanul hanyagoljuk a mezei verebet (Passer montanus), pedig jó faj, hasznos munkát végeznek csuriék:)

Nagyjából 10 nap alatt fotóztam a madarakat, tulajdonképpen munka közben:) Ha valaki az élességet kérdezné, akkor ablakon keresztül fotóztam.

Téli madáretetés

Kedvenc erdőmben decemberben megigazítottuk azt a madáretetőt is, amit külön a fotózáshoz kalapáltam. Fotós társammal új helyre telepítettük, fiatal tölgyesbe, ami idősebb, vegyes erdőben folytatódik. Gyenge telünk volt, óvatosan etettünk. Ahogy megérkezett a hó, kitelepültünk. Széncinege (Parus major) és a ritkább kékcinege (Cyanistes caeruleus).

A vörösbegy (Erithacus rubecula) nem jött enni, de a közelben többször felbukkant.

Sokan lenézik, mink mint lelkes amatőrök nagyon is becsüljük a mezei verebet (Passer montanus), mert hasznos munkát végeznek.

Jó változás a csuszkák (Sitta europea) nagy számú jelenléte.

Próbaüzem

A mai nap érdemben fölavattam a lessátras madáretetőt. Az első képet madár nélkül hozom, apró etetői hangulatnak.

Egy kékcinke (Parus caeruleus) mozdulat.

Nagyon megörültem csuszka komának (Sitta europaea), hátha jön máskor is.

A kávészünet után szerencsésen bővítettem az etetőt. A szokatlan portrén természetesen egy széncinege (Parus major).

Három óra után erős lehülés kezdődött, nagyon megindultak a madarak, tömegével. Gyengülő fényekben dokumentáltam, hogy a széncinke és a mezei veréb (Passer montanus) olykor megférnek egy asztalnál, ez mondjuk egy szimpla "Einstand".

Egy képen a szén- és a kékcinke, asszem szkanderozni készülnek:). (Gyenge fényeknél, ezres iso-val lőttem 15.55-kor.)

Ökörszemet többet is láttam, szóltak a rigók, a küllők meg a kisebb harkályok, mozgott a fakusz. Több dologban okosabb lettem, ötletelgetek tovább.

Az első kosztosok

Az elmúlt hetek igen ritka szabad óráiban fotózható madáretetőt bütyköltem. Ma végre -ha csak röpke fél órára is- megvolt az első próba. Majdnem mindenen kell igazítani, és bár olykor két kézzel kapaszkodtam a lesbe, hogy el ne vigye a szél, teccett a dolog:) Széncinege (Parus major) volt az első vendég. Kedvelem, ráadásul 2011-ben ő lesz az év madara.

Jöttek mezei verebek is (Passer montanus), ez tényleg csak werkfotó. A kékcinegét nem sikerült elcsípnem. Folytatás következik, remélem, mielőbb.