Cserebökényi látogató

Július közepén baráti látogatásra gurultam át a szentesi határba, nagyjából Cserebökénybe. Befigyelt némi 'offruúd', pedig jó lett volna számolni a gébicseket. Ami nekünk dágvány, az nekik élőhely és táplálék... Szép számú kis őrgébicset (Lanius minor) láttam, nagyságrendileg úgy 40-et, egyet-egyet becserkeltem.

A fiókák fészekhagyása után lehettünk, mert helyenként láthatóan még családi életet éltek. Ha ügyesen számolunk, akkor a jeleneten 6fő madár figyel.

Vendéglátóimnál együtt vadásztam a madarakkal:), bizony ők is nekünk dolgoznak. Simán elkapják a kisebb rágcsálókat, 1,5 óra madarászat alatt 2-3 vadászatot megfigyeltem, ráadásul a legnagyobb melegben.

Tájképként egy kunhalmot naplózok.

Már visszafele irányba, kövesút mellett csekkoltam a szamárkenyeret, szerintem ez a fehér változat (Echinops sphaerocephalus).

Virágzó állapotban még szebb, a kék változat pedig védett.

Sárréti kirándulás 2.

Nádas, bokros, korábban vizes réten képeltem a kecskerutát (Galega officinalis).

Ugyanitt találtuk a borzas füzikét (Epilobium hirsutum). Elég gyakori gyógynövény, de mint annyi esetben, csak most figyeltem fel rá. És közelebbről megnézve, igen szép.

Varjúmák (Hibiscus trionum), az egyik dűlőúton fotóztam.

A korcs nőszirom (Iris spuria) jeles és védett szépsége a tájnak. Elvirágzott, de feltétlen naplózom.

Forgalmas autóút mellett vettük észre a kék szamárkenyeret (Echinops ruthenicus). Magas, szép és védett növény. Jópár példányt találtunk borzas füzikék és aggófüvek társaságában.

"Ott tenyészik a bús árvalyányhaj, / S kék virága a szamárkenyérnek, / Hűs tövéhez a déli nap hevében, / Megpihenni tarka gyíkok térnek." Petőfi 22 évesen tudta, pár éve már én is ismerem. Igaz, már jócskán elmúltam 22:)