Kiscsákói séta

Bóklásztunk, fotózgattunk, van még mit naplózni. Van már képem róla, ideje volna megtanulni, hogy ő rezedalepke (Pontia daplidice edusa).

A csatorna partján nőszirom, eddig már helyben "megvolt", segítséggel naplózom, hogy kerti nőszirom (Iris germanica), hibrid dísznövény a dalmát nőszirom és a tarka nőszirom kereszteződéséből.

Változatos, fajgazdag csatornapart. A degradáció mértékéhez kevés vagyok, de van mit határozgatni.

Néha keverem, ezért is naplózom a mezei szarkalábat (Consolida regalis).

És itt a párja, a keleti szarkaláb (Consolida orientalis).

Régen volt már pipacs, azaz vadmák (Papaver rhoeas), régebben használatos gyógynövény.

Nekem érdekes találat a közönséges vagy orvosi ebnyelvűfű (Cynoglossum officinale).

Még egy lepke, a közönséges boglárka (Polyommatus icarus), szeretném megtanulni, hogy ez a hím példány.

Közel van, jó volt, érdekes volt. A Botanikafórum és az Izeltlábúak önkéntesei segítettek a fajokat meghatározni és pontosítani, amiről ebben az eldugott szegletben is szívesen megemlékezem.

Dévaványa-Réhely 2.

Az előző poszt folytatása növényekkel és a visszaúti ráadással.
Sziki kocsord (Peucedanum officinale) friss hajtásai.

Mezei árvácska (Viola arvensis).

Közönséges ebnyelvűfű (Cynoglossum vulgare).

Annyira kiestem a növények közül, hogy a közönséges spárga (Asparagus officinale) meghatározása gondot okozott...

Ez a növény viszont jogosan okozott nehézséget, hiszen egyrészt nincs képem róla, másrészt aki segített a határozásban, azt írta, hogy ritka. Találtam a neten nemzeti parkos írásokat, azokban összesen kétszer, két különböző helyen szerepel a növény, meg egy múzeumi találat is akad a megyeszékhelyről. Annyit írok fel, hogy a borágófélék vagy érdeslevelűek családjába tartozik, ahová például az ebnyelvűfű, a nadálytő is. Ragadós magiszák (Asperago procumbens). Történetesen fekete nadálytövet fotóztam is, de a képet most nem teszem fel.

A nyári hérics (Adonis aestivalis) viszont még némi gondolkodással azért beugrik:-)

Már visszafele kellett megállnunk emiatt a gyönyörű árokpart miatt. Az eltűnőben lévő mocsaras vízi világ utolsó nyomai... (A tájkép elég gyenge, de már szorított az idő.)

A sárga nőszirom (Iris pseudacorus) tömegesen virított,

és találtunk korcs nőszirmokat (Iris spuria) is.

Köszönöm a botanikaforum növénytudóinak szíves segítségét, a növények felét ők segítettek meghatározni.

A kardoskúti pusztán

Nyílt túrához csatlakoztunk egy borongós, április végi napon. A közeli pusztát az átlagnál talán jobban ismerem, a darvakon kívül nincs attraktív látványossága. A puszta azonban olyan, mint a szemérmes lány: szép, sőt, nagyon is szép, de lassan nyílik meg, apránként mutatja meg kincseit.

Ez a részlet már tetszetős, ernyős sármának (Ornithogalum umbellatum) határozom. Nem baj, ha nem pont az:)

Nyomnövény, helyenként sok volt belőle, és nem ismertem: útszéli zsázsa (Cardaria draba).

A gumós macskahere (Phlomis tuberosa) olyannyira honos, hogy reliktum faj, azaz korábbi földtörténeti korokból maradt itt. Ha jól tudom, akkor a nemzeti park munkatársainak köszönhetően szaporodik a területen.

Gyomnövény a bársonyos árvacsalán (Lamium amplexicaule), viszont gyógy- és ehető növény.

No, ők aztán tényleg itthon vannak:)

Felemás zsázsát (Lepidium perfoliatum) nagyon sokat láttunk.

És a nap legnagyobb találata a harmadik hérics faj (a személyes megfigyelések között) a nyári hérics (Adonis aestivalis). Gyomnövénynek írják, de nem agresszív, és nem tömeges, cserébe igen szép.

Jegyzem a közönséges ebnyelvű füvet (Cynoglossum officinale),

és a füstikefüvet (Fumaria schleicheri).

A közönséges ínfű (Ajuga genevensis) a száraz gyepek lakója.

A birkák a nemzeti park tulajdonában vannak, a kaszálást a lehető legtermészetesebben "oldják meg".

És két tájkép a szikpadkákról; a környékbeli pusztákon elég gyakori látvány és jelenség.

Néhány növényt Papinho és Veszt olvtárs/fórumtárs azonosított, amit ezúton is köszönök szépen!

A puszta növényei

Jönnek a megfigyelt és legalább nagyjából meghatározott fajok. Némelyik határozáson elfilóztam pár hetet..., néhány kép a bizonytalan határozóbélyegek miatt elment a levesbe, de nagyjából összeállt az anyag.
Az ínfűn erdei busalepkék (Ochledus sylvanus).

Ebnyelvűfű (Cynoglossum officinale); már megismerem:)

Sejtettük, hogy vannak, lábaltunk is utánuk szorgosan, végül egy megfásodott kunhalom oldalában megtaláltuk a madársisakokat, szerintem ezek fehér madársisakok (Cephalanthera damasonium) lennének. Több tucat példányt találtunk.

Egy szép, még növésben lévő szamárbogáncs (Onopordium acanthium).

Mezei varfű (Knautia arvensis).

A növényre erdei kányafüvet (Rorippa sylvestris) írok, ez tuti. A botanikus szerint ez a kerneri alfaj (subsp. kerneri), ami őshonos a pusztán; a Füvészkönyv szerint itt még vannak viták, a hibridizációról nem is beszélve. A botanikust ismerem, megsüvegelem, amit mondott, jegyeztem.

Szép tagja a perjefélék családjának a csomós ebír (Dactylis glomerata);

a rókasást (Carex vulpina) az előző növényhez elég közel fotóztam.

A poloska hivatalosan csíkos pajzsos poloska (Graphosoma lineatum), és egy turbolyán találtam. Volt vagy két tucat a növényen, elmosódva látszik is néhány példány.

Naplózom az orvosi füstikét (Fumaria officinale) - a sokak által ismert füstikefüvet.

Kép nélkül jegyzem fel, hogy a sziki üröm alap, ez az egyik drog, ami miatt megyünk:), de találtunk mezei iringót, szúrós gyöngyajakból néhány szép példányt, védett boglárkát (nekem nagyon egyforma mindegyik, ezért nem villognék a pontos fajjal).
Melegben mentünk, a magam részéről erdei ruházatban, hátizsákkal, talán 7-8km-t, nekem mégis expedíciónak tűnt... Meg azt is gondolom, hogy ez lököttség. De a kedvenc puszta, az kedvenc puszta;-)

Növénykeresgélő a város határában

Növénytudós útitársammal kisvárosunk határában kezdtünk egy érdekesnek tűnő dűlőn. A vadnarancsot azért jegyzem, mert itt fasorban, helyenként sávban és területhatárként  ültették. Hivatalosan narancseper (Maclura pomifera); az oszázsnarancs név francia eredetiben egy indiántörzs nevét őrzi. A Wiki szerint ők nagyon sok használati eszközt, csónakrészeket készítettek a fájából. És -szintén a Wiki szerint- a népi neve lócitrom:)

Megtaláltuk a közönséges ebnyelvűfű (Cynoglossum officinale) leveleit.

A 47-es főút mellett, egy tanyabejárón virított a molyhos ökörfarkkóró (Verbascum thapsus). Az egyik határozó bélyege a nagyobb és ovális alsó virágszirom, ez láccik a 2. képen.

Szintén a főút mellett, az útpadkán vettük észre a ligetszépét. Aztán közelről már látszik az ökörfarkkóró is. Szokásos árokpart kint a "semmiben", talán kicsit szélesebb az átlagnál, és legalább 2 igen jó faj. És bőven volt mindkettőből.

Az egyik falu határban van egy védett löszös legelő. Ott fotóztuk a következő fajokat. 2014 novemberében járunk. Közönséges borkóró (Thalictrum minus).

Zöldleveles alapok: a világos a védett macskahere a sötétebb valamelyik ökörfarkkóró.

Közönséges spárga vagy nyúlárnyék (Asparagus officinale).

Újabb helyen fotóztam a taréjos búzafüvet (Agropyron cristatum)! A képen van 'fölösleg'; látszik a zöld és a már elszáradt példány.

Erre a növényre közönséges kígyósziszt (Echium vulgare) írok.

Valamelyik zsellérke faj, megpróbálom segítséggel pontosítani.

Fekete ökörfarkkóró (Verbascum nigrum). Látszik, hogy a porzói lilák (olykor bíborszínűek).