A kardoskúti pusztán

Nyílt túrához csatlakoztunk egy borongós, április végi napon. A közeli pusztát az átlagnál talán jobban ismerem, a darvakon kívül nincs attraktív látványossága. A puszta azonban olyan, mint a szemérmes lány: szép, sőt, nagyon is szép, de lassan nyílik meg, apránként mutatja meg kincseit.

Ez a részlet már tetszetős, ernyős sármának (Ornithogalum umbellatum) határozom. Nem baj, ha nem pont az:)

Nyomnövény, helyenként sok volt belőle, és nem ismertem: útszéli zsázsa (Cardaria draba).

A gumós macskahere (Phlomis tuberosa) olyannyira honos, hogy reliktum faj, azaz korábbi földtörténeti korokból maradt itt. Ha jól tudom, akkor a nemzeti park munkatársainak köszönhetően szaporodik a területen.

Gyomnövény a bársonyos árvacsalán (Lamium amplexicaule), viszont gyógy- és ehető növény.

No, ők aztán tényleg itthon vannak:)

Felemás zsázsát (Lepidium perfoliatum) nagyon sokat láttunk.

És a nap legnagyobb találata a harmadik hérics faj (a személyes megfigyelések között) a nyári hérics (Adonis aestivalis). Gyomnövénynek írják, de nem agresszív, és nem tömeges, cserébe igen szép.

Jegyzem a közönséges ebnyelvű füvet (Cynoglossum officinale),

és a füstikefüvet (Fumaria schleicheri).

A közönséges ínfű (Ajuga genevensis) a száraz gyepek lakója.

A birkák a nemzeti park tulajdonában vannak, a kaszálást a lehető legtermészetesebben "oldják meg".

És két tájkép a szikpadkákról; a környékbeli pusztákon elég gyakori látvány és jelenség.

Néhány növényt Papinho és Veszt olvtárs/fórumtárs azonosított, amit ezúton is köszönök szépen!

A megyeszékhely határában

Gyerekkori cimborámhoz csatlakoztam egy délutáni pecára. A megyeszékhelytől nem messze, a szántóföldek között talált egy nyugalmas öntözőcsatornát. Érdeklődésünk szerint ő a víz alatti mozgást figyelte én meg kábé minden mást.

A szembeparton szórványosan sárga nőszirmok (Iris pseudacorus) virítottak.

Körülöttünk legalább 4-5 sárga billegető (Motacilla flava) mozgott. Vártam is a jó kapást, mint a horgász, amikor mocorog az úszó.
Az alkalmi fotózgatás eredménye hasonló a tenyérnyi kárászhoz, ha összejön belőle 6-7 darab, akkor már érdemes hazavinni, azaz posztolni.

A breki velünk szemben üdögélt. A határozás a kecskebéka, kis tavi béka és tavibéka (kacagóbéka) hármasban lakik. Ezek közül utóbbinak (Pelophylax ridibundus) határozom. Az elérhető leírásokban ennél szerepel a barna szín lehetősége leginkább.

Késő délután kisütött a nap, bele is méláztam... - jó vót:)

Az orgoványi határban 3/3.

Volt még kedvünk és időnk bóklászni, így egy szóbeli vázlat alapján kosborozni indultunk. Nagyjából ez volt az úti célunk.

Jó nagy terület, jó nagy sétákkal találtuk meg az agárkosborokat (Anacamptis morio).

A lilák után találtunk fehéreket, ehhez azért kellett némi vakarózás és ellenőrzés, mert nekem újdonság.

A pusztának is vannak titkai. Nehezen adja és szemérmes, cserébe ezek honos orchideák.

Elégedetten indultunk lényegében már vissza és haza. Azért tartottunk még néhány csendes megállót. Itt például farkas kutyatej (Euphorbia cyparissias) és ernyős sárma adja a látványt.

Egy gyönyörű nagy kócsag (Ardea alba) egy gyenge képen,

és egy vadászgató fehér gólya (Ciconia ciconia) zárja az orgoványi csavargást.

A csongrádi elkerülőn még lefotóztam a kunhalmot a kereszttel és a májusi orgonával (Syringa vulgaris).

Nagyon jó túra volt, minden percét élveztem:)

Az orgoványi határban 2/3.

(Kérdésre válaszolva írom, hogy jelentős lemaradással, 2019. januárjában posztolom ezeket a képeket.)
Egy átlagos "zöld" legelőnél nézelődtünk, veronikát találtunk,

amit második körben lecsepült veronikának (Veronica prostrata) határozok.

Sokfelé találtunk mocsári gólyahírt (Caltha palustris).

Mezei gyöngyköles (Buglossoides arvensis).

Vezetőnknek köszönhetően benéztünk a borókásba; közönséges boróka (Juniperus communis). Ő az egyetlen honos borókánk, ahol jól érzi magát, ott állományalkotó.

Nagyjából belefeledkeztem a fotózásba, így vettem észre ezt a földön készült fészket a fiókákkal. Néhány képet engedtem csak magamnak, nyilván vaku és pisszenés nélkül. A házi kedvencek (kvadosok, krosszosok, macskák, kutyák) néhány hét alatt órási területen képesek felszámolni a hasonló költéseket...

A területen találtam még valamilyen zúzmót a fűben. Hogy volt-e alatta lehullott ág például, azt nem tudom.

Itt találtam a homoki árvalányhajat (Stipa borysthenica). Jó játék a szellőben kedvesen lengedező növényt az af-fel lekövetni:)

Akadt néhány példány homoki báránypirosító (Alkanna tinctoria), nem sikerült rendesen lefotózni, ez egy vágott kép.

A következő növénynél néhány hét alatt rájöttem, hogy pimpó. A közelebbi határozást Lila Pereszke olvtársnak köszönöm: homoki pimpó (Potentilla arenaria).

Galagonyának gondolom - rosszul gondoltam... A növény arany ribiszke (Ribes aureum). A termése ehető, ezért bekerült a kertészetekbe és szaporították, nemesítik. Tanyák köré ültették sövénynek. Elvileg invázív faj, gyakorlatilag nem veszélyes. A Wiki további érdekességeket ír a növényről. Köszönöm OZS segítségét a határozásban.

Ilyen príma homoki utakon kocsikáztunk:)

Az orgonavirág a tanyavilágban többfelé díszített: közönséges vagy májusi orgona (Syringa vulgaris).  Hozzátartozott gyerekkorunk hangulatához, és a falusi népek szívesen használják  manapság is. Lehetne többet ültetni, akár sövénynek is.

Feljegyzem, hogy van fehér változata, és hogy a törökök hozták be annó, 450 évvel ezelőtt.

Az orgoványi határban 1/3.

Áprilisban fedeztük fel az orgoványi határ egy elég nagy részét. A falu széle nekünk már barátságos látvány.

Ez is kedves, nádkévék száradnak a tanyák között.

És ez már a "határ". Nincs rendkívüli látványosság, az ember is használja, a kép alsó szélén a földút, mégis bőven kínál felfedezni valót.

Ernyős sárma (Ornithogalum umbellatum) a magam laikus határozásában. Azért is írom így, mert elolvastam például Lengyel Attila kutatói blogján a vonatkozó leírást az ernyős sárma fajcsoportjáról és az ide tartozó 3 taxonról.

Egy ismerőst, egy mezei árvácskát (Viola arvensis) veszek leltárba.

Éltünk a lehetőséggel és lovasfogatoltunk, király volt:)

Fürtös gyöngyikéből (Muscari racemosum) sokat láttunk,

és ha már ott volt, akkor segítséggel feljegyzem a tejoltó galajt (Galium verum).

Egy elhagyatott nádfedeles gazdasági épület, talán birkahodály simul bele a tájba.

A csigával zárom a posztot, folytatás hamarosan.