Keltikés

(2021. decemberében írom a bejegyzést, a dátumhoz képest ennyi az elmaradásom...)
Valahogy a hónap első felében volt érkezésem Gyula határában erdőzni, útközben belestem ide-oda. Eddig semmi különös, de sétának már lyó.

Az első találat a bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides) volt, fel is ébresztett.

Szinte csak véletlen fedeztem fel a keltikés tavaszi erdőt. Gyenge tájképek lettek valamiért, ez sem az igazi, de hát egy legalább kell.

Erdei szőnyeg odvas keltikéből (Corydalis cava).

A fehér változat sem csúnya.

Ezeknél képeknél a háttérben azért mutatja magát a keltikés. Egy salátaboglárka (Ficaria verna), és egy

kányazsombor (Alliaria petiolata) a végére. Ezt a növényt lehetne próbálgatni, mert dedikált gyógy- és fűszernövény. Egy mondat a Wikiből: "Európában mintegy 69 rovarfaj és 7 gombafaj számára nyújt táplálékot, köztük számos lepkefajnak." Van még érdekesség a növényről, akinek van kedve, járjon után.

Keltike

Rendes képem eddig nem készült az odvas keltikéről (Corydalis cava), pedig megérdemli, mert szép, másrészt gyakori az alföldi erdőkben. Idén résen voltunk, többen monitoroztunk egy közeli területet. A képeket Csaba határában készítettem.

A salátaboglárka (Ranunculus ficaria) közönséges, tehát sokfelé előfordul, mégis gyöngyörű, ahogy szőnyegszerűen feldíszíti az erdőt.

A végére az erdei ibolya (Viola sylvestris), ugyabból az erdőből. Szépen, sűrűn díszlik.

Makrós próbálkozások

Már a váz megvételekor elhatároztam, hogy előbb-utóbb beszerzek egy makróobjektívet. Hát eljött az ideje, a tavasz kezdetére meg is érkezett. Két délután próbálgattam az új üveget. Kár, hogy mindig kimaradt valami a felszerelésből... Az első képen a korcs nőszirom más néven fátyolos nőszirom (Iris spuria), még a tavalyi, megszáradt virágkehellyel.

Aztán jön a nünüke, két irányból, kézből meglőve.

Egyik kedvenc alföldi növényem a szöszös ökörfarkkóró (Verbascum phlomoides). Már kint vannak az első húsos levelei, a szép fények pedig megihlettek; hát ettől is 'szöszös'.

A (nyugati) salátaboglárka (Ranunculus ficaria) kellően elterjedt növény. A szembefények azt is megmutatták, hogy lakik benn valaki:)

A kis meténget (Vinca minor) ugyancsak nagyon szerettem volna nappal szemben megfotózni. Akárhogy kerülgettem őket az erdőben, nem találtam alkalmas alanyt. Mint a napraforgó, mennek a nap után - újra tanultam valamit;)

Végül egy kép az orvosi tüdőfűről, amit mi pettyegetett tüdőfűnek, mások pedig dongófűnek (Pulmonaria officinalis) ismernek. A kép állványról készült, délutáni fényekben. A teljes növényről nem sikerült értékelhetőt alkotni, majd legközelebb.

A szembefényes vagy 'kontra' fotókat néhai Boross Laci bácsi emlékének ajánlom.