2014. április 30., szerda

Ismeretlen pusztákon

Ismeretlen pusztákat jártunk végig ápilisban, területileg már Szolnok megyét kóstolgattuk. A szárazság ellenére változatos gyepeken fotózgattam botanikus társaságában.
Számomra a táj címernövénye lett a mirigyes kakascímer (Rhynantus rumelicus). A bihari hegyi rétekről érkezhetett, itthon van.

Szép mezei zsálya (Salvia praetensis).
Tamariskás részlet; az élőhelyből és az időpontból korai vagy kerti tamariskát (Tamarix tetrandra) tippelek.
Részben őket kerestük: agárkosborokat (Orchis morio) találtunk a homokos öntéstalajon. Keveset és kopottakat, a szárazság miatt gyorsan elvirágzottak.
Csinos kis növények: ezüstös hölgymálok (Hieracium pilosella).
Mécsvirágból több félét láttam, ez viszont különleges, ragadós mécsvirág (Silenum viscosa). Szerepel valamilyen úniós védettségi listán, s ha jól nézem a határozót, virágzás előtt fotóztam.
Az apró nefelejcsek (Myosotus stricta) sok növény körül díszítenek, homokpusztán érzik jól magukat.
Lila ökörfarkkóró (Verbascum phoenicum).
Igazi különlegesség a magyar tarsza (Isophya costata), ügyesen tornázik a nadálytőn.


Ami szép a löszgyepeken, abból igen sokat láttam és teccett, köszi Útitárs! Annak is örültem, hogy a határban járó falusiak ugyan megnéztek minket, de barátsággal könyveltek bennünket a mezei érdekességek közé:)

2014. április 27., vasárnap

Kosboros

Homokbuckák között nézgelődtünk tovább.
Újabb homoki nőszirmokat (Iris humilis subsp. arenaria) találtunk.
Naprózsát (Fumana procumbens) most láttam először, pedig jeles faj, a legkisebb magyar cserje, van úgy 10-15 centi.
Még gyengébb képet lőttem a rekettyéről. A terepen ráadásul valamiért nem jegyzeteltem, úgyhogy segítséggel tudom, hogy selymes törpezanótot (Chamaecytisus ratisbonensis) képeltem.
Van egy évelő őszirózsám a homokról, szerintem sziki (Tripolium pannonicum subsp. pannonicum).
Orvosi veronika (Veronica officinalis) bőven volt a területen. Jópofa növény, de csak közelről mutatja meg igazán magát.

Érdekes látvány, szerintem aszatról.
Az első bejegyzésben írtam, hogy zápor után, csepergő esőben indultunk. Az első faj, ahol óvatosan elhasaltam, ez az agárkosbor (Orchis morio).
A körtúra végére szép időnk lett, így újra megképeltük. Nádas oldalában, tulajdonképpen a "nagy semmi" közepén virított.

Utolsó képként egy öreg tanya, tucatjával, százával találni hasonlót.
Ezúton is megköszönöm helyben lakó ismerősünk kiváló kalauzolását! Nagyszerű élmény, igazi ajándék volt a kirándulás, amit azért köszönök meg lelkes utitársaimnak is, mert egyedül gyaníthatóan a durmolást választottam volna:). Köszönöm BÉI és EF önzetlen segítségét a növényhatározásban.

2014. április 25., péntek

Nőszirmos

Az árvalányhajas rét oldalában boróka (közönséges; Juniperus communis) illatozik.
Szomszédjában lakik a serevényfűz (Salix rosmarinifolia). Fűznek fűz, de nem fa, hanem cserje, olyan méter körüli magassággal. Homoki gyepeken és buckák között lakik. Eddig még nem láttam, pedig sokadjára járok a Kiskunságban. (Merthogy korábban gyerekek táboroztatásával meg madarászattal töltöttem az időt.)
Tovább kirándulva nagy örömünkre homoki nőszirmot (Iris humilis subsp. arenaria) találtunk. Előbb elszáradót,
azután bimbósat isss.
Az idő felhős, csepergős volt. A tájkép némileg fakó, de a közeli fotóknál szebbek a színek, mint erős fényben. Rét a homokon, naggyon szép pimpós, nőszirmos, báránypirosítós, sármás növénytársulásokkal.



Fentebb báránypirosító meg sárma, lentebb báránypirosító gémorral.
A fények birkóztak a felhőkkel és lassan felülkerekedtek. És nagyon tecc a táj.
És újabb nőszirmokat találtunk, újabb formát fotóztam:)
Van még tovább is...

Árvalányhajas

Április utolsó hetében válogatott kis csapatunkkal záporos, zivataros időben értünk a Kiskunságba. Szekérnyi vizeket kerülgettünk a tanyák között. Aztán micsoda nagyszerű fotózás kerekedett belőle:)! Helyben lakó, elkötelezett természetjáró és természetvédő barátunk mutatta be a bemutathatót. Ezúton is köszönöm, köszönjük a segítséget, a közös túrát! Több beszámolót kér az erősen válogatott képanyag. A nádfolt oldalából integetett a mocsári gólyahír (Caltha palustris).
Az aszatot egy útmenti legelőn fotóztam.
A legelőn ürmök, lóherék társaságában figyelt a gólyaorr. Átbogarásztam ezt-azt, szerintem bürökgémorr (Erodium cicutarium). Az első kép mutatja a társaságot, a növénytársulást. A fotós kartácsok erősködtek, hogy a második szebb.

Ugyanitt fotóztam a mezei gyöngykölest (Lithospermum arvense) - még kérek ellenőrzést a képre.
A cserkészet miatt kedves növényem az árvalányhaj, ő homoki (Stipa borysthenica). Szép területeken díszlik.


És az idei év meglepetés növénye a homoki báránypirosító (Alkanna tinctoria). Egyszerűen naplóznom és mutatnom:) kell.



2014. április 20., vasárnap

Pusztai séta

Április közepén a Kígyósi-pusztán sétáltam, levegőztem, fotóztam. Ürmös-kamillás táj, sokdimenziós hangulat: folytonosság, fűszeres illatok, csend és szellő, színek-árnyalatok, távoli vonatfütty, élő térkép.
Zsályás-kamillás részlet.
Felemás zsázsa (Lepidium perfoliatum) az új kilátó miatt megbontott talajon.
Pusztai sárma (Ornithogalum kochii), üröm és...
...kontyvirág az erdő szélén.
Lószúnyoggal fogócskáztam az ellenfényes fotóért.
A terület másik részéről madarakat naplózok, sorrendben rozsdás csuk (Saxicola rubetra), sordély (Emberiza calandra) és sárga billegető (Motacilla flava).


Egyszerű séta ismert területen. Belépő nem kell és mégis mennyi minden előkerül. Nem egyszerűen megnézhető, hanem ez maga a táj.