Újabb érdekességek a Mogyoró-hegyről

Az előző útról találtam mappányi képet, ezekből naplózok néhányat.
Laikusként azt gondoltam, hogy mindent tudunk Visegrádról és a környék történelméről. Ehhez képest komoly régészeti munkák zajlanak a Sibrik-dombon. A 2017-es képeket ugyebár 2020 telén naplózom, így már tudható, hogy a római korból bélyeges téglák, a középkorból elég sok pénzérme és persze építési emlékek sokasága került elő vagy beazonosításra.

A két harangvirágon néhány napig méláztam, és elfogadható nyomon indultam utánuk. Az első képen a kányaharangvirág (Campanula rapunculoides),

a második pedig csomós harangvirág (C. glomerata).

Úgy láccik, mégiscsak fotóztam olyan őszi kikericset, ami kicsit kilóg a sablonból.

Ugyanígy kicsit ismétlés a védett dunai szegfű (Dianthus collinus). A képek alapján tudom, hogy elég sokat találtam a útközben.

Naplózom a koloncos legyezőfüvet (Filipendula vulgaris). Régebben hurutus betegségeket kezeltek vele, tehát gyógynövény.

A következő növényről azért nem volt fogalmam, mert eddig nem találkoztunk. Botanászok segítségével tudom, hogy nagy pacsirtafűnek (Polygala major) hívják, hegyvidéki faj. Az egyik réten találtam, és a kép nem nagy látvány, nehéz is tiszta képet lőni a gyepszinten. Cserébe megint védett fajt találtam:)

Szerencsére képeltem különálló példányt. Kicsit hiányos, viszont látszanak a levelei, kicsit jobban megmutatja magát.

Vadgesztenyés

A hónap közepén hosszú évek után újra az Öreg Kálvárián jártam.

És életemben először úgy mentem fel, ahogy illik. Jól esett együtt átélni.

Talán ezzel a látogatással kezdtem újra túrázgatni a környező hegyekben, ott és arra, ahol gyerekként sokat kószáltunk. A Salamon-torony vagy 800 éve hallgatja a vén Duna történeteit...

                                    

Itthon van a Dunakanyarban,

a szelídgesztenye (Castanea sativa).

Ismerős réteken fotózgattam,

Például tövises iglicét (Ononis spinoza),

aztán dunai szegfűt (Dianthus collinus), és

őszi kikericset (Colchicum autumnale), amiből nagyon sok van.

Valahol találtam gilisztaűző varádicsot (Tanacetum vulgare), naplózom.

És az eddigiekhez képest egy még érdekesebbet, bablevelű varjúháj (Sedum maximum). A botanászok szerint gyakori, nekem az igliciével együtt ez már "skalp":-) Úgy olvastam, hogy ínséges időkben főzeléknek és levesnek is megfőzték. A legnagyobb hazai varjúháj féle. Száraz tölgyesekben, sziklagyepeken lakik.

Érdekes látvány, ahogy az erdő próbálja a sebeket gyógyítani. Valahol a Görgey szikla környéke.

Börzsönyi csúcstúra 2/2.

A havasi cincér (Rosalia alpina) a Börzsöny egyik ékessége, a DINP jelképe. Nevével ellentétben öreg lomberdeinkben lakik. A tölgyvitéz közelében találtunk belőle néhány példányt. Nagyon szép élőben is. A csápja kimozdult a dof-ból:)

A képek naplózásakor mindig utána olvasok a látottaknak. Így derült ki, hogy az erdei deréce (Epilobium angustifolium) kellemes ízű gyógynövény, napi teákba lehet(ne) használni. Emlékeim szerint keveset láttunk belőle.

A hegygerincen, sziklagyepen borsos varjúhájat (Sedum acre) fotóztam.

A sárga- vagy nagy gyűszűvirág (Digitalis grandiflora) már ismerős:), láttuk néhány helyen.

Kis fehérsávos lepke (Neptis sappho) és

erdei nebáncsvirág (Impatiens noli-tangere).

Ez a virágos növény még ismeretlen.

Közönséges szurokfű vagy vadmajoranna (Origanum vulgare).

A dunai szegfű (Dianthus collinus) őshonos a hegységben. A Nagy-Hideg-hegyen találtuk, ahol korábban is.

Ugyanott, a turistaház közelében próbáltam leképelni a kacsafarkú szendert (Macroglossum stellatarum), amint a terjőke kígyószisz (Echium vulgare) virágaiból kóstolgatott. Jó torna volt lekövetni, az objektív viszont az egyik legolcsóbb kitobjektív. Nem megy elsőre, lőttem vagy kéttucat képet, aminek nagy része azonnal kuka, de így is bőven sikerélmény:)

A harangvirág határozására még visszatérek.

Már Királyrét felé ereszkedtünk, amikor a patakban észre vettem a foltos szalamandra (Salamandra salamandra) lárváit -így hívják a hozzáértők- a víz alatt. Ez a puhatestű az ANP jelképe. A vizek szennyezése és az erdőirtás fenyegeti; mondjuk nem csak őt, hanem az egész patak élővilágát.

Ugyanitt fotóztam a nagy szarvasbogarat (Lucanus cervus) és

az erdei békát (Rana dalmatina).

A farkasölő sisakvirágot (Aconitum vulparitum) jegyzem, bár nincs róla rendes kép.
A rend kedvéért írom, hogy a fajok nagy része védett, néhány növény mérgező.
A friss levegőt, a jó társaságot, a kikapcsolódást pénzzel nem lehet megfizetni. És amint a képek mutatják, ér annyit a bakancsos kirándulás, mint bármelyik ismeretterjesztő műsor. Remélem, észreveszi az olvasó azt a gazdagságot, ami még a mienk, és a mienk is maradhat, ha vigyázunk rá.

Börzsönyi szépségek

A júliusi börzsönyi túrán megfotózott élővilág képei következnek. A dunai szegfű (Dianthus collinus) igazi dunakanyari őshonos növény. A turistaház közelében találtuk.

Sakktáblalepke (Melanargia galathea) az aszaton. Róla már van alföldi adatom-képem.

Magas kígyószisz (Echium italicum) szintén a NHH csúcsának környékéről.

Egy még ismeretlen szépség.

Az erdei nebáncsvirág (Impatiens noli-tangere) egy igen gazdag nemzetség őshonos és jópofa tagja. Őt már valahol útközben találtuk.

Közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris) szép erdei, az Alföldön ártéri faj.

Farkasölő sisakvirág (Aconitum vulparia). Szép, de igen mérgező! növény, a leírások szerint már érinteni is veszélyes, mert a méreganyag az emberi bőrrel érintkezve könnyen felszívódik.

Szép és ismerős harangvirág, szeretnék vele közelebbi ismeretségbe kerülni.

Végül még egy ismeretlen lágyszárú, mécsvirágra tippelek.

A posztolt növények közül többen védettek. Pedig egyszerű, kezdőknek való útvonalat jártunk be. Köszönöm EF segítségét a határozásban.