Az odutelepen gyerekekkel

Május közepén felsős diákokkal néztük meg kedvenc erdőmet, ahol harmadik éve oduteleppel segítjük az élővilág gyarapodását. A képek többségét a gyerekek lőtték - nyilván elkunyerálták a fotós felszerelést, én meg nyilván odaadtam:)
A vörös tölgy (Quercus rubra) levelének szép rajzolatát csak úgy elém tolták - hát legyen.

A gyerekek kedvéért lábujjhegyen kinyitottunk néhány odut, többsége nagy örömünkre lakott. Ahogy a képen látszik, 6-8 fiókát simán felnevelnek -esetünkben- a széncinegék (Parus major).

A vadrózsa (Rosa canina; a Wiki hozza a gyepürózsa, bicskefa, ebcsipke, tüskefa népi neveket) nekem teccett meg az erdőszélen,

a cincért a gyerekek vették észre a galagonyán, kábé fejmagasságban. Simán eljöttem mellette...

A réti iszalag (Clematis integrifolia) nagyon jó faj, már igen szép példányokat láttunk, de elég sűrű helyen díszlik. Most egy ilyen képre futotta - azért naplózom.

A pettyegetett lizinka (Lysimachia punctata) a tóparton virít, pedig még csak május közepét írunk.

Ezt a kék szépséget nem ismerem, de igyekszem meghatározni.

Húszonötödmagammal is szép délelőttünk volt jó megfigyelésekkel. Az elhivatott kollégák aranyat érnek:)

Áztam és fáztam...

A sűrű esőzés ellenére fotózhatnékom volt. El is terveztem, hogy levegőzök egy kicsit, aztán posztolok egy-két vadrózsát és megírom, hogy "nem volt semmi". A vadrózsák (Rosa canina) itt vannak és bár a második billeg itt-ott, hadd maradjon:).

Lépésben gurulva a tanyák között azt latolgattam, meddig bírom a bevágó esőt... Aztán egy szalmakazal oldalában szokatlan mozgás állított meg. Vörös vércsét (Falco tinnunculus) figyelgettem vagy negyed órát.

A lábfűtésnek köszönhetően volt kedvem tovább gurulni. Előbb egy nagyon közeli szürkegém kelletlen riasztása, aztán húsz perc múlva egy őzbak tolta be az adrenalint. Nagyon fincsi ilyenkor az akácvirág és a koma is ínyencként legelt. Pazar megfigyelés volt... Lövésre nem volt esélyem, de nem baj.

Még két tövisszúró gébicsről ((Lanius collurio) sikerült értékelhetőt lőnöm. Előbb a tojó (gilisztázott az úton), aztán a hím (egy aprócska csatorna partján nézgelődött).

Az a furcsa helyzet állt elő, hogy az dobott fel igazán, amit egyáltalán nem sikerült megfotózni. A vacak időben élmények a javából. Megjegyeztem:-)