2016. szeptember 30., péntek

Ősz a Csanádi pusztákon 1.

A hónap végén botanikussal, a területhez hűséges természetjárókkal kirándultunk és fotóztunk a Csanádi pusztákon. Egyetlen vízfolyása a Száraz-ér. Valamikor dereglyékkel hajóztak rajta. Mostanra a vízrendezés és a klímaváltozás miatt egyes részein alig van benne víz.
Nem akárki, hanem a fekete ökörfarkkóró (Verbascum nigrum) fogadott minket az egyik legelő szélén.

A sarlós gamandort (Teucrium chamaedrys) a botanikus mutatta. Simán elmentem volna mellette... Gyógynövény, ez itt egy kisebb méretű példány.
Az ebfojtó müge (Asperula cynanchia) látványosabb, messziről virít, könnyebb is megjegyezni. Gyakori vadvirág volt valamikor, de az intenzív területhasználat miatt megritkult. Jegyzem, hogy a virág lehet rózsaszínes.


Egymás mellé teszem a 2 különböző orbáncfüvet, mert így mutatja meg a két faj a habitusát. Magamtól nyilván nem tudnám, de rendes a botanikus, bírja a lelkes ámátőröket:) Karcsú vagy elegáns orbáncfű (Hypericum elegans) és
mocsári orbáncfű (Hypericum tetrapterum).
A vajszínű ördögszemet (Scabiosa schrolenca) már ismerem. A virágot próbáltam közelebbről leképelni.
Tájkép, és
a sziki őszirózsa (Tripolium pannonicum) virága közelebbről.
Jó kis macskaherés folt; gumós macskahere (Phlomis tuberosa).
A hasznos tisztesfű (Stachis recta) elvirágzott, és
még virágzó példányai.

Ősz a Csanádi pusztákon 2.

Érdekes és ritka faj a kunkorodó árvalányhaj (Stipa capillata).
Ez a borkóró a közönséges (Thalictrum minus), számomra bennszülött fajnak tűnik, száraz, eredetihez közeli állapotú száraz pusztákon találtam meg.
A vesszős füzény (Lythrum virgatum) honos nálunk; kisebb termetű, 40-50cm magas. Szereti a vizes környezetet. A száraz pusztán elég kopottan virított.
Legyen egy tájkép. Ezen a részen bóklászni, hallgatni a szellő suttogását, kisebb időutazás. Meditációra, mélázásra, emlékezésre késztet:)
Tejoltó galaj (Galium verum), egykor gyakran használt gyógynövényünk.
Szeptember végén szépen színesedik.
Közönséges oroszlánfog (Leontodon hispidus); ehető és gyógynövény. Hasonlít a pitypanghoz, de attól jóval később nyílik.
Érdekes pillangós növény a hólyagos csűdfű, népi nevén héjaköröm (Astragalus cicer), méternyire is elkúszik. Ősz lévén, fekete terméseivel találtam. Orvosi segítséggel immunerősítő gyógynövény.
Közönséges boglárka(lepke) (Polyommatus icarus) őszirózsán .
Újra festő zsoltina (Serratula tinctoria), itt őszirózsával. A megye északi pusztái után most a déli részről posztolom.
Macskafarkú veronika (Veronica spicata) utolsó virágaival.
A végére egy invázív gyomnövény Kínából, a sárga selyemmályva (Abutilon theophrasti). (A Kr. e. IV. században élt Theophrasztoszt sokan a botanika atyjának tartják.)
Bár ehető növény, de elszívja a vizet és a tápanyagot környezetétől.
A terület szárazon, az egyre kevesebb víz ellenére is kellően fajgazdag, minden évszakban vissza kellene menni fotózni. Aki ezt a területet lyól megismeri, az kellően átfogó képet kap a Körös-Maros köze egykori élővilágáról.

2016. szeptember 25., vasárnap

Sárréti séta

Szeptember végén a Sárrétre, a Kis-Sárrét egyik védett területére szerveztünk ismerkedő túrát. A pallót a nemzeti park építette, hiszen eredendően vizes-mocsaras a terület.
Magyar szürkemarhákat legeltet a NP. Múltidézés a területkezelés a jelenben:)
Festő zsoltina (Serratula tinctoria), a nevéből is látszik, hogy a régi világban festésre használták, de ennek módját még a botanikus sem ismeri. Nedves vagy váltakozóan száraz réteken, gyakran tőzeges, vályogos talajon is megél, bírja az árnyékot és a napsütést; itt éppen kiszáradóban lévő mocsaras területen.
Erre a növényre még visszatérek.
Lószúnyog kapaszkodik a napsütésben. A Wikin olvastam, hogy a réti és a közönséges közötti egyik eltérés a csáp, előbbié 14, utóbbié 13 ízből áll. Nagyon penge képet kellene lőni a határozáshoz...
A nyílfű (Sagittaria sagittifolia) és a
mocsári nefelejcs (Myosotis palustris) jelzi, hogy valóban vizes területen járunk.
Az alföldi szitakötő (Sympetrum sanguinem) szintén a kisebb vizekhez kötődik.
A zümit először zengőlégynek gondoltam, van is vagy négyezerötszáz faja. A csíkos torra fórumtársam hívta fel a figyelmet, kaptam is tippet a határozásra, legalábbis többszáz faj közül válogathatok:)
A szántóföldek felé vezet az átjáró, galagonya adja a kapufélfát.
Legalább 4 példány tüvisszúrót (Lanius collurio) láttunk.
A "világvégi" táj hangulata.....
Visszaúton ránéztünk még egy vizes élőhelyre, de komolyabb lövés nem esett.