Mánfa és erdei szépségek

Marázáról Mánfának kanyarodtunk az Árpád-kori templomhoz.

Még borongós időben is festői.

A templom kövekből kirakott kerítésén találtam ezt a részletet: fagyöngy, dió és mogyoróhéj, amolyan erdei terülj-terülj asztalka, erdei vendéglő.

A domboldalról szabályos patakokban érkezett az olvadt hólé, de azért csak elindultunk egy rövid sétára. Az erdő a templom mögött kezdődik. Az illatos hunyor (Helleborus odorus) tucatjával virított.

A szemét között is. Egyszerre szép és elszomorító a látvány; és van ennél durvább kép. Sőt, igazán élőben durva a szemét.

Az erdőszélen találtam ezt a szép követ. Rajzos látványa régi történetet sejtet a természet erőiről, talán a történelemről, talán rólunk.

Rövid, jóízű séta kerekedett az avarillatú csendben. Mohaszőnyegen nemes májvirágot találtam (Hepatica nobilis). Ő szintén a boglárkák nagy családjához tartozik.

A szártalan kankalin (Primula vulgaris) az ösvény szélén integetett. Igaz, sétáltam érte. Kemény 120 métert, aztán még annyit. Gyönyörű.

Egyik útitársam pettyegetett tüdőfüvet (Pulmonaria officinalis) mutatott egy vízmosásban.

Nem ennyi virágot láttunk, hanem sokkal többet. És a képek nehezen adják vissza a hangulatot, a nyugalmat, a belefeledkezést, a fölfedezés örömét, pedig az az igazán gyógyító.

Bakancsos éttermet keresve még nézelődtünk a Mecsekben, szokás szerint itt-ott megállva. Hát szép volt. Azután királyi módon ebédeltünk egy főút melletti helyen, miközben az ablakon át a hunyorokban és az énekesmadarakban gyönyörködtünk. A szemét és az igénytelenség elszomorító, a természet küzdése és ajándékai azonban megerősítik a magunk fajta lelkes természetjárókat:)
Ebben a posztban 1-nél több védett növényfajt naplózok.

Séta a 'semmibe'

Időhiány miatt 2013. májusában posztolom a november végi kirándulás képeit... Tarhos után, a Hosszúfoki csatorna partján nézgelődtünk. A vadkörtének, a vackornak (Pyrus pyraster) mindig örülök, ő is messziről integetett vidám színeivel.

Névtelen pillanat: fűzfán figyelt a gomba.

Az ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara) legalábbis erős hatású növény, népies nevei: kesernyés csucsor, kutyabogyó, vízi ebszőlő.

Nekem meglepetés a pettyegetett tüdőfű (Pullmonária officinális) jelenléte a ligetes-nádas partszakaszon, minden esetre többet és szépeket láttunk.

Hangulatkép a partmenti nádasból.

A tündérrózsafélék egyetlen honos faja nálunk a sárga vízitök (Nuphar lutea), leveleit a bejárt szakaszon gyakran láttuk.

Még szebb meglepetés volt a virágzó erdei ibolya (Viola reichenbachiana). Letakarított kökényes-bokros területen, egy partfal tetején díszlet.

Képelős próbálkozás a fehér mécsvirágról (Silene latifolia). Annyiban becsapós, hogy a sárga levelek egy nyárfa csemetéhez tartoznak.

Fotóztam már a csatorna több szakaszán, most csupán levegőzni, sétálni indultam, mintegy "jobb híján". Aztán csak kapkodtam a fejem a növények között és fertályóra alatt belefeledkeztem a tájba. Szem elé került a tündérfátyol, a mocsári nefelejcs, a keserű édesgyökér, a pitypang, virágzott az ebszékfű, a réti peremizs és láttunk még fél tucat más növényt.

Az első makrózás

Igazi szép idő kerekedett mára, ezért délután kifejezetten a tavaszi virágok miatt csavartam fel a makró optikát. Ókígyóson fotóztam és ért pár meglepetés. A százszorszép (Bellis perennis) már szőnyegszerűen virágzik. A szakirodalom szerint fényérzékeny (heliotropizmus), azaz estefelé becsukódik, hátha egyszer kifigyelem.

A bimbója igen aprócska, ráadásul piros ("mert még zöld"), de makróként igen jól mutat, még nulla kompozícióval is.

A veronika (Veronica) is szépen kéklik. Nemzetségről van szó, 250 fajjal és keverékeikkel, s nem könnyíti meg a határozást, hogy Magyarországon "csupán" 32 veronikafaj honos.

Pár napja találtam meg a tavalyi leveleit (előző bejegyzés), ma pedig egy kicsivel védettebb  helyen, pár kilométerrel délebbre, a friss tavaszi növényt - pettyegetett tüdőfüvet (Pullmonaria officinalis) fotóztam. Számolgattam visszafelé, bizony már február végén simán fotózható volt.

A játék kedvéért próbáltam a dongót elkapni, aki hivatalosan poszméh (Bombus), 250 fajjal... Ha van fény, némi gyakorlással összejöhet:)

Láttam még bíbicet igen közelről, tengeliceket, nagy fakopáncsot, vadgalambot, jópár zöldülő lágyszárút. Alig három órába ennyi minden belefért. Igen, az intenzíven művelt nagyüzemi táblák között:)

Tavasz

Az erdők mélye még őrzi a jeges hideget, de az erdő szélén már a tavasz kopogtat. A "bukszus" (Buxaceae) virágzata észrevétlenül nyílt ki; alapoptikás kísérlet és tetten érés (március 11.):

Az irodázást egy rövid erdei sétával szellőztettem. Ekkor találtam rá az orvosi- vagy pettyegetett tüdőfű (Pulmonaria officinalis) még tavalyi leveleire.

Szombaton a hasogatott tüzifa kérge alól bújt elő egy nagy hőscincér (Cerambyx cerdo). Fotózása igazi fény(le)képezés, hiszen a mélységélességet sörözéssel:), azaz rekeszeléssel állítjuk elő, ahhoz pedig fény kell. Lehetőleg nem túl éles, de bőséges.

Makrós próbálkozások

Már a váz megvételekor elhatároztam, hogy előbb-utóbb beszerzek egy makróobjektívet. Hát eljött az ideje, a tavasz kezdetére meg is érkezett. Két délután próbálgattam az új üveget. Kár, hogy mindig kimaradt valami a felszerelésből... Az első képen a korcs nőszirom más néven fátyolos nőszirom (Iris spuria), még a tavalyi, megszáradt virágkehellyel.

Aztán jön a nünüke, két irányból, kézből meglőve.

Egyik kedvenc alföldi növényem a szöszös ökörfarkkóró (Verbascum phlomoides). Már kint vannak az első húsos levelei, a szép fények pedig megihlettek; hát ettől is 'szöszös'.

A (nyugati) salátaboglárka (Ranunculus ficaria) kellően elterjedt növény. A szembefények azt is megmutatták, hogy lakik benn valaki:)

A kis meténget (Vinca minor) ugyancsak nagyon szerettem volna nappal szemben megfotózni. Akárhogy kerülgettem őket az erdőben, nem találtam alkalmas alanyt. Mint a napraforgó, mennek a nap után - újra tanultam valamit;)

Végül egy kép az orvosi tüdőfűről, amit mi pettyegetett tüdőfűnek, mások pedig dongófűnek (Pulmonaria officinalis) ismernek. A kép állványról készült, délutáni fényekben. A teljes növényről nem sikerült értékelhetőt alkotni, majd legközelebb.

A szembefényes vagy 'kontra' fotókat néhai Boross Laci bácsi emlékének ajánlom.