2013. június 30., vasárnap

Ártéri séta

Június legvégén baráti társasággal kirándultam a Hármas-Körös egyik ártéri részén. A réti iszalagot (Clematis integrifolia) még a gát oldalában megtaláltuk, elég sűrű növényzetben.
A védett atalanta lepkék jól mozogtak, 2 fotó ízelítőül.
A tündérfátyol (Nymphoides peltata) nemcsak az élő folyót, hanem a túraösvényt is feldíszíti.
Az emlőst a fórumtársakkal próbáltuk meghatározni, nyest és nyuszt a tét. Az élőhely a nyusztra utal, a viselkedés nyestre. Minden véleményt szívesen fogadok! Példaként és emlékeztetőül kerül fel a kép: némi odafigyeléssel, még társaságban is lehetségessé válik a ritka fajok megfigyelése.
Végül zöld lombszöcske (Tettigonia viridissima) az erdő szegélyéből. Izgalmas bújócskával sikerült felvenni a kapcsolatot a komával:)
Ennél sokkal több mindent megfigyeltünk, de a legfontosabbat, az élményt az erdő és a víz találkozása adja. Nem csupán 7-8 fokkal enyhébb levegőt és árnyékot jelent, hanem életérzést, valamiféle összekapcsolódást. Csakis bakanccsal élhető át:)

2013. június 29., szombat

Ez is puszta 2.

Bükkönyfélékkel elég gyakran találkozhatunk, ezúttal egy védett fajt, a fogaslevelű bükkönyt (Vicia narborensis) sikerült megörökíteni, jó erdősztyeppi faj.

A panksérós növény bunkós hagyma (Allium sphaerocephalon), foltokban díszlett, a játék kedvéért hozom ezt a példányt. A bükkönnyel együtt védettek.
A második képen biztosan macskafarkú a veronika (Veronica spicata), tejoltó galajjal fotóztam az aszfaltút mellett. Az Alföldön igen ritka.
Hátizsákkal és plusz 30fokkal  súlyosbított fogócska után értékelhető kép sikeredett a sakktábla lepkéről (Melanargia galathea).
Útközben sokféle növényt figyeltem meg: varfüvet, szarkalábat, párlófüvet, felemás zsázsát, fátyolvirágot, pusztai kutyatejet, kocsordokat. Az adja a többletet, hogy a fajokat természetközeli egységben látjuk. A táj még őrzi nyomait az egykori gazdagságnak...

2013. június 28., péntek

Ez is puszta

Június második felében jártam a megye egyik kevéssé ismert északi részén. Az ökörfarkkóró mint faj megvan, botanikus utitársamtól tudom, hogy molyhos ökörfarkkóró (Verbascum thapsus), kicsit a tájból mutat valamit.
A nappali pávaszem (Inachis io) mintha túlszaturált, túlzottan színes lenne, és mégsem:)
A kirándulás meg a júniusi növényzet jelképe is lehetne a parlagi madármályva (Lavatera thuringiace). A növény a tájban,
a galagonyával összekarolva;
egyszerűen a virág,
ugyanez közvetlen éles fényben,
és egy ráadás.
A növényzet sűrű és fajgazdag, nehezebb feladat egyöntetű háttérrel képelni. Nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum); a szakirodalom szerint büdös, legalábbis nem tűnt fel.
Hamarosan jön a beszámoló második fele, volt néhány szép megfigyelésünk:)

2013. június 18., kedd

Mártélyi mocsaras


Október 10-én azon gondolkodom, hogy miért van hónapnyi szünet a képek között. Rájöttem, folyamatosan vizsgáztam júniusban:) Baráti társasággal túrázgattunk, fotóztunk Mártélyon a holtágnál. Az egyik erdei ösvényén találkoztunk a mocsári teknőssel (Emys orbicularis). Egyetlen őshonos teknősünk, természetesen védett, de komoly veszélyben van a megunt és kidobált vörösfülű ékszerteknősök miatt.
Klasszikus mártélyi fotótéma.
A tőkés récék eléggé megszokták az ember közelségét, de a fiókás tojó nem szereti a túlzott kíváncsiskodást (próbáltam közelebb osonni...).
Egy képet megér a virágkáka (Butomus umbellatus).
A sárga vagy mocsári nőszirom (Iris pseudacorus) szereti vizet - csak a susnyából kerültem lövésközelbe. Belóg mindenféle növény, fotósnyelven szólva zavaros a kompozíció (amennyiben ugye van...). De akkor és ott ez a természetes környezete.