Arborétumi séta

Decemberre egyetlen rövid kirándulás jutott, mégpedig Szarvasra az Arborétumba. Közönséges mahónia (Mahonia aquifolium) zöld és (őszre) vörösben pompázó levelekkel.

December végén járunk, ő meg virágzik; valamilyen barackféle. A másik képen hóbogyó színesedő termésekkel.

Lampionvirág (Physalis alkekengi), kedves ismerős. A nemzetség egyetlen olyan tagja, ami a Kárpát-medencében is megél, mert bírja a fagyokat. Kis mértékben használva vizelethajtó és vesetisztító, nagyobb mennyiségben hashajtó.

Az énekesmadarakkal elvoltam egy jó órát. Összesen azért mutatom a képeket (és írom a posztot), mert egyszerű sétán is bőven akad látnivaló. Nincs szükség nagy utazásra, különleges álcára vagy protekcióra, csak némi türelemre. És persze fel kell állni a fotelből:) Szóval kékcinege (Cyanistes caeruleus).

Aztán csúszka (Sitta europaea) egy elég gyenge képen.

Az előbbi madarakhoz inkább mozdulatlan türelem szükséges, addig a sárgafejű királyka (Regulus regulus) fotózása baráti fogócskához hasonlít:)

Attól kezdve, hogy az Arborétumban megtaláltam a madarakat, hosszabb időn keresztül megfigyelhetők, valamennyire meg is szokják az embereket. Még egy arborétumos pampafű a végére - ha nem pampafű, akkor is jó:)

Gerlai séta

November első napjaiban, borongós, sáros vasárnap délután tettünk rövid sétát Póstelekről Gerlára. Szép kastélya van a falunak, kép az udvar felől.

A közelebbi valóság szomorú...

Az udvaron, az omladozó falat bokrok takarják, és a természet ebben a borongós időben is díszít; lampionvirág (Physalis alkekengi).

A séta jó volt, az őszi erdő felüdülés, még fülessel is összefutottunk:)

Szanazugi kirándulás

Szép októberi napon Szanazug dobozi oldalán indultunk a Fekete-Körös gátján kirándulni. Nem történt különös, nem születtek különleges képek, mégis bőven találtunk látnivalót. Éppen ezért posztolom a képeket. A Fekete-Körös:

Helyenként elég keskenyek az erdők látogatható részei. Feketediós hangulat az egyik részletből.

A vadkörtének, a vackornak (Pyrus pyraster) mindig örülök, mert őshonos, és mert szép.

Erre a növényre még visszatérek.

Szép és érdekes lámpásunkat többször láttam már a Körösök vidékén, csodálkozom is, hogy még nincs róla fotó a blogon... Zsidó-, hólyag vagy földicseresznyeként emlegetjük, ami a szakirodalom szerint nemzetség. A növény tehát lampionvirág (Physalis alkekengi), óvatos használattal gyógynövény, figyelmetlenül használva szaladós mellékhatásai vannak. Ártéri keményfás ligeterdőkben lakik, az Alföldön szórványos az előfordulása. Nem védett, de elég jó faj. (Igen, életlen a kép...)

Az ellenfényes erdőrészen olyan mesebeli fények voltak, hogy szinte megállt az idő.

Az erdő szélén erdei sétány az öreg tölgyek alatt.

Két kép az élő folyóról, láthatóan igen kevés a víz a mederben.