Sárréti kirándulás 1.

2013. márciusában még mindig a tavaly augusztusi képeket posztolom. Sárréti kirándulásunk remekül sikerült, érdekes fajokat fotóztam. Egy ezerlelkes falu közepén áthaladó csatornán találtuk a víziboglárkát (Rannunculus baudotii) 8 óra körül.

A növényt megtaláltuk még pár helyen, a következő 2 kép már a határban készült fél 10 magasságában.

A kertek alatt sokfelé virít a csilláros ökörfarkkóró (Verbascum lychnitis).

Az egyik erdei út szélén pedig a rokon, a fekete ökörfarkkóró (Verbascum nigrum) vigyázta a gyalogösvényt. A hegyekből érkezett, a jelek szerint jól érzi magát, mink meg örülünk neki. Többek javaslatára mutatok 3 képet.

Nem messze találtam a keresztespókot, hivatalosan koronás keresztespók (Araneus diadematus); ő a "zasszony".

Zsályás legelőkön

Május közepén sikerült többször kijutni a Kígyósi puszta általam kevéssé ismert részeire. Csapjunk bele, lila ökörfarkkóró (Verbascum phoeniceum).

Már látom, hogy az osztrák zsálya (Salvia austriaca) igen gyakori, a löszös legelőn jó látni. Aztán 1szerű variácó a 2 növényre.

Végre a közönséges szénalepkéről (Coenonympha glycerion) is van értékelhető képem. A "fehérgyűrűs szemfoltok" száma változhat. Mellette, utána a kis szénalepke (C. pamphilus); az utak mentén is gyakori ligeti zsályákon.

Az egyik dűlőút mellett találtuk a kaszanyűg-bükkönyt (Vicia cracca), vagy 50 centis virághalom. A gazdák jogosan utálták, de nagyon szép. Hiba volt a nyitott blende...

Egy kettévágott kunhalom.

Nagyszerű macskahere foltokat találtunk; gumós macskahere (Phlomis tuberosa). Jóféle löszös legelőt jelez, védett is a növény. A második képen köpködő kabóca nyála, ebben laknak a kabócalárvák.

És a mezei zsálya (Salvia pratensis) gyönyörű virága...

Köszönöm a fórumtársak és a Botanikus segítségét, akik türelemmel válaszolgatnak sokadjára is feltett kérdéseimre:)

Csillagvirágos erdők

Márciusban jópár kirándulás célja a csillagvirág felderítése volt. A virágot régóta ismerem, több helyen megtaláltam, megtaláltuk, volt ahol tömegesen. Naggyon klassz! Még többször kell képelnem, illetve maradt bőven tartalék a témában.

Ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis), öreg alföldi erdők dísze; védett faj. Keményfás ligeterdőkben fotóztam Sarkad térségében. Egy közeli felvétel a növényről:

Egy kedves ismerős, csilláros ökörfarkkóró (Verbascum lychnitis), természetesen ez a tavalyi növény.

Szintén kora tavaszi virág az odvas keltike (Corydalis cava). Nem különleges, nem védett, de örülök, ha találkozunk, mert rendesen üde ligeterdőkben lakik. Próbaképek.

Őszi színek a Pusztáról

Eleink útja, a vándoroké, az odakint lakóké, a pászorok és a zarándokok útja. Ez a puszta az a Puszta:)

A puszta jelképe lehetne, sziki őszirózsa (Aster tripolium).

Sokszor láttam a vaksziken (különbejáratúlag vadsziknek hívom), hellyel-közzel ismerem is. Őszre szépen bepiroslik és most sikerült számomra elfogadhatóan leképelni a bárányparéjt (Camphorosma annua).

Az elvirágzó sziki őszirózsa is ide kívánkozik. A csenderesek között fotóztam; a csenderesek szigetszerű kökényes-fás foltok a pusztán. Nem magamtól vagyok okos, a fotózáskor, a helyszínen tanultam.

A következő növény sincs szem előtt, de találtunk még virágzó példányokat: parlagi pereszlény (Acinos arvensis).

A réti őszirózsa (Aster sedifolius L.) a naplózás miatt kívánkozik ide, és mert az optika fedte fel a hétpettyes katicabogarat (Coccinella septempunctata).

Pakolás közben vettük észre a növényt, ami önmagában érdekes, de a lemenő nappal izgalmas játék kezdődött a fényekkel, néhai Boross Laci bácsi inspirációjával. Molyűző ökörfakkóró (Verbascum blattaria) a búcsúzó napsugarakban.

Ismét K.E. utitársa lehettem, köszönöm a közös túrát, a sok-sok tételes érdekességet!

Bélmegyer

Szombaton botanikust csábítottam:), így szakértő vezetéssel 5ödmagammal vágtam neki a Bélmegyeri erdőspusztának. A megye egyik legértékesebb területe, természetesen törvényi oltalommal. A képek szombaton, borus időben, szűk fényeknél, alapobjektívvel készültek (amivel nagyon elégedett vagyok:). Ezúton is köszönöm K.É. szakszerű, türelmes vezetését és utitársaim jótársaságát:) Egy zsombékos réten jött szembe a Terebélyes harangvirág (Campanula patula).

Ha nyárelő és tölgyes, akkor szarvasbogarak, Nagy szarvasbogár (Lucanus cervus).

Aszatszerű, igen látványos növény a Bókoló bogáncs (Carduus nutans).

Bimbók a szöszös ökörfarkkóróról (Verbascum phlomoides).

Egy (még) ismeretlen ugróművész.

A következő növény itt van körülöttünk, én eddig elmentem mellette. Nagy bakszakáll (Tragopogon dubius). Megismerkedtünk.

Makrós próbálkozások

Már a váz megvételekor elhatároztam, hogy előbb-utóbb beszerzek egy makróobjektívet. Hát eljött az ideje, a tavasz kezdetére meg is érkezett. Két délután próbálgattam az új üveget. Kár, hogy mindig kimaradt valami a felszerelésből... Az első képen a korcs nőszirom más néven fátyolos nőszirom (Iris spuria), még a tavalyi, megszáradt virágkehellyel.

Aztán jön a nünüke, két irányból, kézből meglőve.

Egyik kedvenc alföldi növényem a szöszös ökörfarkkóró (Verbascum phlomoides). Már kint vannak az első húsos levelei, a szép fények pedig megihlettek; hát ettől is 'szöszös'.

A (nyugati) salátaboglárka (Ranunculus ficaria) kellően elterjedt növény. A szembefények azt is megmutatták, hogy lakik benn valaki:)

A kis meténget (Vinca minor) ugyancsak nagyon szerettem volna nappal szemben megfotózni. Akárhogy kerülgettem őket az erdőben, nem találtam alkalmas alanyt. Mint a napraforgó, mennek a nap után - újra tanultam valamit;)

Végül egy kép az orvosi tüdőfűről, amit mi pettyegetett tüdőfűnek, mások pedig dongófűnek (Pulmonaria officinalis) ismernek. A kép állványról készült, délutáni fényekben. A teljes növényről nem sikerült értékelhetőt alkotni, majd legközelebb.

A szembefényes vagy 'kontra' fotókat néhai Boross Laci bácsi emlékének ajánlom.