2009. szeptember 24., csütörtök

Őszi puszta 2.

A sok-sok tennivaló közt, lényegileg a menetrendben találtunk egy üres napot, így csütörtök délután Lajos komával ismét szétnéztünk a kígyósi határban. Első komolyabb megfigyelésként gyülekező kékvércsékkel találkoztunk egyszerűen a szántóföldek szélén. Néhány jó beállítást elbaltáztam, ez lett a legjobb, vágással, kábé 40%-ot meghagyva (fiatal kékvércse):

Örömünkre több magyar szürke gulya legel a határban. Kétmaréknyi fotó erejéig megnéztük őket.

Magyar tarkákat is láttunk, a kép a rengeteg seregély miatt kívánkozik a megfigyelések közé. Hatalmas, legalább több száz madárból álló seregély csoportokat útközben többször megfigyeltünk.

A határ védett részén a Nemzeti Park munkatársával is beszélgettünk (igazából ő figyelt fel ránk, ami nem baj, sőt!), beszélt olyan területkezelési programokról, amik már folynak és amiknek nagyon örültünk:)! Az őr jobbra, mi balra el, máris szép virágba botlottunk, sajnos a nevét nem tudom.

Kígyós történelmét Lajos koma igen jól ismeri. Itt élt eleink nyomát több helyen fölfedeztük.

A naplementében, már hazafelé kanyarodva az Apátyi utat próbáltuk fotózni, hát nem könnyű... Sajnos csak kis része őrzi egykori szépségét és hangulatát.

A vázakat és az objektíveket felváltva, szükség szerint cserélgettük egymással, de a következő képet biztosan Lajos készítette (mer' én nem emlékszek rá), a legszebb a délutánról. Sziki őszirózsán (Aster tripolium subsp. pannonicus) üldögél a "valamilyen" szép lepke.

A füles a legelő és az erdő találkozásánál nézgelődött, amint meglátott bennünket, azonnal lelépett és néhány másodperc alatt eltűnt; szintén Lajos zsákmánya.

A hím cigánycsuk az útszéli kukoricán szedegetett, a lemenő nap utolsó sugaraiban sikerült lefotóznom (nem volt könnyű:), némi vágás kellett.

2009. szeptember 23., szerda

Őszi puszta 1.

Régen látott Lajos komámmal indultunk útnak Apátyi pusztára egyszerűen nézgelődni és fotózni. Nem túlzás, ha azt mondjuk, szívünk csücske a hely, hiszen kölök korunkban és középiskolás éveinkben sokat csavarogtunk errefelé. Lajos a hely középkori és azelőtti történelmében jártas, én talán az élővilágot ismerem kicsivel jobban. És van még valami (kimondhatatlan), amit a "géniusz lóci" is csupán jelezni képes:-) A falu határában sikerült egy pacsirtát megörökíteni.

A sziken állandó kísérőnk volt a sóvirág, talán a puszta jelképe is lehetne. (Magyar sóvirág, limonium gmelini, az ürmös puszták szikespuszták gyakori növénye.)

Igen, a messzibe, szabad szemmel alig láthatóan a Szabadkígyósi Wenckheim kastély sejlik, mi azért nagyjából tudtuk, mikor és merre keressük:) (A fotó telével készült.)

A másik oldalon az őszi puszta a maga apróságaival. (Utólagos kiegészítés: gyujtoványfüvet, linaria vulgaris-t fotóztam. Köszönöm Bőhm É. I. segítségét!)

Aztán egyik szikpadkán...

...érdekes dolgot láttunk. Viszonylag kis területen elég sok szarvasbogár ollót és kitindarabot. A fotó kedvéért összéb gerebléztük valamennyire. A helyszíni ötletünk ragadozó madár volt, amit mások is megerősítettek. A pontosítás folyamatban. Itt a kép:

Az erdős részeken szépen kéklik a kökény, jó termés ígérkezik. Nézgelődés közben igen közelre bejött egy poszátaféle. Sajnos mire tiszta látószöget találtam a fotózáshoz, addigra elment. A puszta szép, laikusnak is akad látnivaló, a fotózással együtt jól éreztük magunkat. Az utolsó három képet Lajos koma készítette, ugyancsak tükrös vázzal, köszönöm hozzájárulását a felhasználáshoz:-)! (Cserébe lehet, hogy kiteszem címkébe... - hehe:)