Ősz a Csanádi pusztákon 2.

Érdekes és ritka faj a kunkorodó árvalányhaj (Stipa capillata).

Ez a borkóró a közönséges (Thalictrum minus), számomra bennszülött fajnak tűnik, száraz, eredetihez közeli állapotú száraz pusztákon találtam meg.

A vesszős füzény (Lythrum virgatum) honos nálunk; kisebb termetű, 40-50cm magas. Szereti a vizes környezetet. A száraz pusztán elég kopottan virított.

Legyen egy tájkép. Ezen a részen bóklászni, hallgatni a szellő suttogását, kisebb időutazás. Meditációra, mélázásra, emlékezésre késztet:)

Tejoltó galaj (Galium verum), egykor gyakran használt gyógynövényünk.

Szeptember végén szépen színesedik.

Közönséges oroszlánfog (Leontodon hispidus); ehető és gyógynövény. Hasonlít a pitypanghoz, de attól jóval később nyílik.

Érdekes pillangós növény a hólyagos csűdfű, népi nevén héjaköröm (Astragalus cicer), méternyire is elkúszik. Ősz lévén, fekete terméseivel találtam. Orvosi segítséggel immunerősítő gyógynövény.

Közönséges boglárka(lepke) (Polyommatus icarus) őszirózsán .

Újra festő zsoltina (Serratula tinctoria), itt őszirózsával. A megye északi pusztái után most a déli részről posztolom.

Macskafarkú veronika (Veronica spicata) utolsó virágaival.

A végére egy invázív gyomnövény Kínából, a sárga selyemmályva (Abutilon theophrasti). (A Kr. e. IV. században élt Theophrasztoszt sokan a botanika atyjának tartják.)
Bár ehető növény, de elszívja a vizet és a tápanyagot környezetétől.

A terület szárazon, az egyre kevesebb víz ellenére is kellően fajgazdag, minden évszakban vissza kellene menni fotózni. Aki ezt a területet lyól megismeri, az kellően átfogó képet kap a Körös-Maros köze egykori élővilágáról.

Ez is puszta 2.

Bükkönyfélékkel elég gyakran találkozhatunk, ezúttal egy védett fajt, a fogaslevelű bükkönyt (Vicia narborensis) sikerült megörökíteni, jó erdősztyeppi faj.

A panksérós növény bunkós hagyma (Allium sphaerocephalon), foltokban díszlett, a játék kedvéért hozom ezt a példányt. A bükkönnyel együtt védettek.

A második képen biztosan macskafarkú a veronika (Veronica spicata), tejoltó galajjal fotóztam az aszfaltút mellett. Az Alföldön igen ritka.

Hátizsákkal és plusz 30fokkal  súlyosbított fogócska után értékelhető kép sikeredett a sakktábla lepkéről (Melanargia galathea).

Útközben sokféle növényt figyeltem meg: varfüvet, szarkalábat, párlófüvet, felemás zsázsát, fátyolvirágot, pusztai kutyatejet, kocsordokat. Az adja a többletet, hogy a fajokat természetközeli egységben látjuk. A táj még őrzi nyomait az egykori gazdagságnak...