Balatoni hajnal

Ha már egyedül mentem, akkor mentem az álmaim után:-) Volt egy ötletem, ezért az első kép már 6,03-kor elkészült Fenékpuszta közelében.

Mintha Matula bácsi csónakja lenne kikötve az öreg tölgy mellett. A háttérben a Balaton vize sejlik.

A nád szegélyében a harmatos mocsári nefelejcs (Myosotis Palustris),

kicsivel arrább pedig réti füzény (Lythrum salicaria).

Ez a látvány pedig a nádon túl a naaagy Balaton:-). Ezért lábaltam meg vagy kétszeri felderítéssel a nádast a derékig érő vízben.

Ahogy melegedett az idő, némi kávéra meghívattam magam a kedves nádjárókkal:), aztán elgurultam a Kisbalaton felé. Csak arra emlékszem, hogy több helyen megálltam nézelődni. Ezekből két tájkép.

Sárréti séta

Szeptember végén a Sárrétre, a Kis-Sárrét egyik védett területére szerveztünk ismerkedő túrát. A pallót a nemzeti park építette, hiszen eredendően vizes-mocsaras a terület.

Magyar szürkemarhákat legeltet a NP. Múltidézés a területkezelés a jelenben:)

Festő zsoltina (Serratula tinctoria), a nevéből is látszik, hogy a régi világban festésre használták, de ennek módját még a botanikus sem ismeri. Nedves vagy váltakozóan száraz réteken, gyakran tőzeges, vályogos talajon is megél, bírja az árnyékot és a napsütést; itt éppen kiszáradóban lévő mocsaras területen.

Erre a növényre még visszatérek.

Lószúnyog kapaszkodik a napsütésben. A Wikin olvastam, hogy a réti és a közönséges közötti egyik eltérés a csáp, előbbié 14, utóbbié 13 ízből áll. Nagyon penge képet kellene lőni a határozáshoz...

A nyílfű (Sagittaria sagittifolia) és a

mocsári nefelejcs (Myosotis palustris) jelzi, hogy valóban vizes területen járunk.

Az alföldi szitakötő (Sympetrum sanguinem) szintén a kisebb vizekhez kötődik.

A zümit először zengőlégynek gondoltam, van is vagy négyezerötszáz faja. A csíkos torra fórumtársam hívta fel a figyelmet, kaptam is tippet a határozásra, legalábbis többszáz faj közül válogathatok:)

A szántóföldek felé vezet az átjáró, galagonya adja a kapufélfát.

Legalább 4 példány tüvisszúrót (Lanius collurio) láttunk.

A "világvégi" táj hangulata.....

Visszaúton ránéztünk még egy vizes élőhelyre, de komolyabb lövés nem esett.

Csatornahajós (7)

Walesből visszatérve az autópályán, kocsiból fotóztam a kedves jelenetet.

London óriási város, falusi léptékkel elképzelhetetlenül nagy. A képet zöldíti, hogy olyan nagy parkok is vannak, mint a 2000 hektár területű Windsor Great Park.

Néhány órát sétáltunk benne, de talán a fáradtság miatt keveset fotóztam. Csak 2 növényt naplózok. Az első különlegesség, a hanga (Erica) növénynemzetség egyik képviselője, talán a hamvas. A nemzetség tagjai örökzöldek és cserjék.

És a mocsári nefelejcs (Myosotis palustris), amit valamelyik vízfolyás partján találtam.

Délután újra találkoztam a csatornahajókkal, mégpedig a River Wey nevű folyócskán; a folyó 140km hosszú és a Temzébe torkollik. Barátságos hely sétáló, kerékpározó, kutyát sétáltató emberekkel, horgászokkal, kajakosokkal.

Kényelmes sétával értünk el egy Coxes Lock nevű helyre. A táblát az évszám miatt naplózom. Amíg nálunk a török pusztított és a Budát visszafoglaló katonák nagy része még meg sem született, addig a Szigeten már a vidéki vízi közlekedést fejlesztették.

Egy zsilipelést végigfotóztam: nyugisan zajlik minden művelet, a zsilipet kézi erővel nyitják és zárják. A kapitány ügyesen benavigál a zsilipbe,

A hajó mögött zárják a kapukat, azután a felvíz kapuit fokozatosan nyitják, a víz pedig felemeli a hajót (olyan 4-5 méter szintet lehet nagyjából 20 perc alatt ügyesen leküzdeni),

és kényelmesen tovapöfögnek.

Jópofák ezek a lakóhajók, tulajdonképpen úszó családi házak, legtöbbje egyedi festésű.

Az útvonalakat jól kiépítették, gyakorlatias a szabályozás, és úgy tűnik, hagyománya, kultúrája van. Több ezren, talán több tízezren élnek életvitelszerűen a vízen.

A csatornák gazdasági jelentősége megszűnt, így sok egykori gyárépületet, malmot átalakítottak, itt például lakásokká. Élőben naggyon jól néz ki.

Ez egy folyóparti pub,

a fák alatt pedig a kikötő.

Azt nem tudjuk, hogy a folyó iszapjában milyen és mennyi szennyeződés van. A víz viszont legalábbis elfogadható minőségű. Alapoptikával fotóztam a szürke gémet (Ardea cinerea), a vízen pedig sárga vízitök (Nuphar lutea) díszlik; pontosabban a zöld termése látszik a vízen.

Nagyon tetszett a hely, kicsit meg is irigyeltem a hajósokat és úgy egyáltalán az angolokat...

A Galbena patak völgyében 2/3.

Visszafelé álltunk meg a reggel kinézett helyek egy részén fotózni.

Névtelen réteken, útszélen csodálatos gazdagság díszlik. Nagyon kellene rá vigyázni... Sárga- vagy nagylevelű gyűszűvirágot (Digitalis grandiflora vagy Digitalis ambigua) sokfelé láttunk.

A közönséges méreggyilok (Vincetoxicum officinale) hasonlóan gyakori.

A harangvirágok feladták a leckét, mert csak határon belül vagy tucatnyi különböző virít. Ezt baracklevelűnek (Campanula persicifolia) határoztuk.

Egy gyönyörű ördögszem, első körben legyen szürkés (Scabiosa canescens).

Terebélyes harangvirág (Campanula patula), a háttérben mocsári nefelejcs (Myosotis palustris) kéklik - a patak közelében találtam.

Csodaszép réti kardvirágok (Gladiolus imbricatus) valamelyik boglárka lepkével.

Magashegyi, vizesebb réteket kedveli és az őszirózsák nagy családjához tartozik a teleki virág (Telekia speciosa). Ha jó a határozás, akkor reliktum fajt láttunk, ami azt jelenti, hogy a földtörténeti korokból máig fennmaradt fajról van szó, ezért különösen értékes.

Barát- vagy kőszegfű (Dianthus carthusianorum).

Két lepkéről készült azonosításra alkalmas kép. Az első a fehércsíkú szerecsenlepke (Erebia ligea), a második a barna gyöngyházlepke (Argynnis adippe). A lepkehatározásban Bálint Zsolt segített a lepkésztopikból, ezúton is köszönöm szépen:)

Ebben a posztban több védett és mérgező növény szerepel. A növények határozásában EF és kedves neje segített. Minden észrevételt köszönettel fogadok, mert a határozás helyenként a képek minősége és hiányzó bélyegek miatt kérdéses lehet.
Maradtak még jó fajok a harmadik posztra...