Hegyi réteken 3/2.

Jóféle réteken és erdőkben sétáltam tovább.

Nedves réteken, jobb kaszálókon találkozhatunk a réti-kakukkszegfűvel (Lychnis flos-cuculi).

Az írisz mindig élmény, mindegyik látványos, különleges a homokpusztáktól a tanyákon és a nemesített fajokon át a hegyekig. Jól határoztam, hogy pázsitos nőszirom (Iris graminea), annak észrevételezését, hogy ez a keskenylevelű alfaj (subsp. pseudocyperus), Cs. botanász olvtársnő érdeme.

Terebélyes harangvirágból (Campanula patula) szépet találtam.

Erdei útkereszteződés.

Többször megtaláltam a tavaszi kankalint (Primula veris). Középhegységi faj, és nagyszüleink nemezedéke gyógynövényként használta.

Egy véletlen különlegesség: terméses őszi kikerics (Colchicum autumnale). A virágos növényt ismerem, olvasgattam is róla, de május lévén pont gondoltam rá.

Az Alföldön is megél, de amennyire tudom, mindig jobb erdőkben a gyöngyvirág (Convallaria majalis). A nagy természetfilmes, Homoki-Nagy István írja valahol: "Szeresd a gyöngyvirág nyílás földjét, melyen a halott lomb újjá éled, és harsogó tavaszba borítja a nagy folyók partjait..."

Sárga gyűszűvirágot (Digitalis grandiflora) virágosat és bimbósat szintén többfelé láttam.

Innét már irány a hegycsúcs!

A Boga völgyből a Pádisra

A Pádis fennsíkra indultunk tovább.

Az egyik réten réti kakukkszegűt (Lychnis flos-cucoli) találtunk, a fehér változat ritkaság.

A következő megállónál tavaszi kankalin (Primula veris) volt a találat. Tip-top növény, nagyon tetszik.

Árnyékosabb helyen lakik a réti kakukktorma (Cardamine pratensis). Ha éheznénk, megennénk:), ráadásul van benne jócskán vitamin.

Nagyon finom, vesszük is többféle formában: fekete áfonya (Vaccinium myrtillus). Az élesség nem jó helyen van, de marad.

És ez már a fennsík. Mohászok, briológusok kánaánja.

Saját hatáskörben katalin mohát (Atrichum undulatum) mondok.

Tőserdei madarászat

Május utolsó délutánján baráti társasággal Tőserdőn túráztunk és madaraztunk. A holtágtól indultunk.

Egy mocsaras, mostanság is könnyen víz alá kerülő rész felé kanyarodtam. Két éve randa gyalogakácos volt a területen, most próbálja a Nemzeti Park természetközelivé helyre állítani. Talán 1 percre és egyetlen lövés erejéig találkoztam a zöld gyíkkal (Lacerta viridis); a blogon új faj:) Országunk legnagyobb gyíkfaja, természetesen védett. A torokrészi (kobalt)kék folt azt mutatja, hogy nászidőben vannak, ő pedig hím állat.

Ugyanitt fotóztam fakó kéneslepkét (Colias hyale).

Réti kakukkszegfű (Lychnis flos-cuculi), a "közönséges" mocsári legelőről.

Egy rozoga lesről kukucskáltunk a vízimadarak közé, nagyszerű madarászat volt. Láttunk üstökös gémet (Ardeola ralloides), bukókat, vöcsköket, hattyúkat és még legalább féltucat vízimadarat. Spektíveztünk, távcsöveztünk ezerrel. Óvatlanok voltunk, így a part széléről nyári lúd (Anser anser) családot riasztottunk fel.

Vörös gém (Ardea purpurea) és bakcsó (Nycticorax nycticorax) fehér tündérrózsákkal (Nymphaea alba).

Mocsári nefelejcs (Myosotis palustris) a parti susnyából.

Pihenésként söröztünk, kávéztunk, lazáztunk. Némi kitérővel szétnéztünk a holtág másik részén. Visszafelé búzavirágoztunk, de azt a következő posztban naplózom.

Vizes legelőkön 1.

Május végén baráti társasággal Pest megye déli részén túrázgattunk. A szántók szélén vetési konkoly (Agrostemma githago) és búzavirág (Centaurea cyanus) állított meg. A konkoly mérgező, de annyi vegyszer került közhasználatba, hogy mostanra védetté ritkult.

Búzavirág pipacsos látvánnyal. Szerintem a kép nem rossz:), élőben mégis sokkalta szebb. Nehéz összefotózni a tájjal. A búzavirág régi gyógynövény, népi nevei a Wiki szerint: dődike, égi virág, gabonavirág, kék búzavirág, kékvirág, sukollat, vadpézsma, vetési csüküllő, imolya, kék konkoly.

Ugyanez kicsit közelebbről: búzavirág nagy tarkalepkével (Melitaea phoebe).

És egy ráadás vadmák (pipacs, Papaver rhoeas). Most figyeltem fel rá, hogy a pipacs a boglárkavirágúak rendjébe tartozik.

Régi ismerős a Körösök és a Tisza árteréből a réti iszalag (Clematis integrifolia); vízjárta legelőn találtuk. Kicsit szűk, de muszáj volt vágni...

És a meglepetések, az orchideák:) Az első a hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata), háttérben a mocsári:)

Mocsári kosbor (Orchis laxiflora), ha nem is tömegesen, de elég szépen. Legelők vizesebb szélén bőven találtunk csodálnivalókat...

A réti kakukkszegfű (Lychnis flos-cuculi) szintén jól érzi magát a nedves réteken és kaszálókon. Ahogy figyelgettem, inkább az árnyékos részekre húzódik.

Esztétikai-botanikai-kárpátmedencei gyönyörűség. Életérzés a javából. Pazar. Non plus ultra;-) Ilyen réteken jártak eleink. Leheverednék, de sokszázer forintnyi érték lakik minden négyzetméteren.

A szárazabb legelőkön a kakascímer (Rhynantus rumelicus) köszönt rám, az idén ismerkedtünk össze az észak-békési legelőkön.

Naplózom még a fehér zászpát (Veratrum album) és a kányabangitát (Virburnum opulus) - mindkettőt erdő és rét találkozásánál láttam. Az az elhatározásom, hogy mindig fotózok és naplózok tájképet, mert az a keret, az érték, az őrizendő. Folytatás következik.