A világ végén 3/2.

Szép pillanat a folyópartról.

A madarakat a vízben óvatosan bóklászva fotózgattam. Az első a legnehezebb. Erős ellenfény, nagy távolság, tehát utólag vágva és élesítve. Magamtól nem tudtam hová tenni, de TB szavára nagyon adok, tehát szürke légykapó (Muscicapa triata).

A szürke gémről (Ardea cinerea) készült kép szépen visszaadja a táj és a leskelődés hangulatát.

A bakcsó (Nycticorax nycticorax) még jobb találat.

A parton lepkéket találtam, nem is keveset. Órányi időt elmókuskáltam velük. Atalantalepke (Vanessa atalanta).

Gyönyörű kardoslepkék (Iphiclides podalirius),

"muszáj" még egy képet naplózni.

A kis színjátszólepke (Apatura ilia) ezzel a látvánnyal nekem is megvan.

A következő képeken szintén ugyanez a faj van, és bár a kép sorszáma miatt talán adja magát, kértem segítséget a határozáshoz, és hát ugyanaz. Naplózom, hátha később jól jön.

GÁ lepkész-biológusnak ezúton is köszönöm a segítséget.

És még egy tájkép.

Jómadarak Mártélyon

Baráti csipet-csapattal délutáni sétát tettünk Mártélyon.

Még bőven az üdülőövezetben csekkoltuk barázdabillegetőéket (Motacilla alba); jobbról a szülőmadár, balról a fészekhagyó fióka.

Az ártéren szürke gémet,

az ártéri füzek ágai között őszapókat (Aegithalos caudatus),

a kiszáradt mocsári fán bakcsót (Nycticorax nycticorax) lestünk. A madár bóbitája afféle egyszerű nászruha.

Az előző két képen a zöld "maszatok" elmosódó belógó ágak; még az őszapós képek is teljesek, tehát elég közelre beengedtek a madarak.
A mocsaras részről naplózom a nagy tányércsigát (Planorbarius corneus).

Körsétában kanyarodtunk vissza, a tövisszúró gébicset (Lanius collurio) egy ártéri gyümölcsösnél fotóztam.

A sárga gévagombát (Laetiporus sulphureus) már az üdülőházikók között találtam.

A sétányra visszakanyarodva viszonylag időben észletem a madármozgást, így sikerült a legelésző zöld küllőt (Picus viridis) megörökíteni. Fotós szempontból a kép gyenge, de így, ebben a látványban figyelgettük a madarat, s ebben a formában már bőven élmény.

Sörözgetés közben csuszkát nézegettünk, ügyesen keresgélt egy közeli öreg fa törzsén. A faj gyakori, így a képet nem naplózom.
A fenti listán van fokozottan védett faj, egy egyszerű délutáni séta tucatnyi izgalmas megfigyeléssel ajándékozott meg.

Tőserdei madarászat

Május utolsó délutánján baráti társasággal Tőserdőn túráztunk és madaraztunk. A holtágtól indultunk.

Egy mocsaras, mostanság is könnyen víz alá kerülő rész felé kanyarodtam. Két éve randa gyalogakácos volt a területen, most próbálja a Nemzeti Park természetközelivé helyre állítani. Talán 1 percre és egyetlen lövés erejéig találkoztam a zöld gyíkkal (Lacerta viridis); a blogon új faj:) Országunk legnagyobb gyíkfaja, természetesen védett. A torokrészi (kobalt)kék folt azt mutatja, hogy nászidőben vannak, ő pedig hím állat.

Ugyanitt fotóztam fakó kéneslepkét (Colias hyale).

Réti kakukkszegfű (Lychnis flos-cuculi), a "közönséges" mocsári legelőről.

Egy rozoga lesről kukucskáltunk a vízimadarak közé, nagyszerű madarászat volt. Láttunk üstökös gémet (Ardeola ralloides), bukókat, vöcsköket, hattyúkat és még legalább féltucat vízimadarat. Spektíveztünk, távcsöveztünk ezerrel. Óvatlanok voltunk, így a part széléről nyári lúd (Anser anser) családot riasztottunk fel.

Vörös gém (Ardea purpurea) és bakcsó (Nycticorax nycticorax) fehér tündérrózsákkal (Nymphaea alba).

Mocsári nefelejcs (Myosotis palustris) a parti susnyából.

Pihenésként söröztünk, kávéztunk, lazáztunk. Némi kitérővel szétnéztünk a holtág másik részén. Visszafelé búzavirágoztunk, de azt a következő posztban naplózom.

Mártélyi gázlós

Május elején, vasárnapi délután Mártélyon túrázgattunk. A víz láthatóan magasabb volt a megszokottnál.

Némi terheléspróba után így oldottuk meg az átkelést:

Több elárasztott részen tornáztuk át magunkat. Sokan visszafordultak, aminek azért örültem, mert kevesen tisztelik meg a természetet illő viselkedéssel. Bakcsókat (Nycticorax nycticorax) figyelgettünk. Mártélyon rendszeresen vannak, elég természetesnek vesszük jelenlétét ennek a szép madárnak, miközben védettségi fokozata azt jelzi, kiváltságosok vagyunk. A második kép konverteres kísérlet gyenge eredménye.

Szintén védett a kis fehérsávos lepke (Neptis sappho); IM fórumtárs határozta meg, köszönöm.

A sárga gévagomba (Laetiporus sulphureus) az ártéren lakik. Szép telepet találtunk.

Tettünk egy kanyart az ártéri legelőkön. A táj szépen őrzi az alföldi lét régi, legeltetős, gyümölcsfás arcát.

Az egyik nyaraló kertjét sokáig csodáltuk. Egyszerre modern és hagyományőrző és ízléses, egyszóval klassz:)

A poszt csupán ízelítő abból a sok érdekességből, amit Mártély tartogat. A nyugalom, a levegő, a természet ritmusa ráadásul alig fényképezhető. És akkor még nem is említettük a vízparti kávézást és sörözést:)

A gyenge bakcsós képekkel csupán azt jelzem fiataloknak is fogható módon, hogy egyszerű kézi távcsővel is adódnak igen jó megfigyelések.

Végtelen vízi világ 2.

A csónaktúrán megfigyelt állatfajok képeit naplózom. Az üstökösgém (Ardeola ralloides) még a hivatásos madarász számára is jó faj, hát még nekünk, lelkeseknek:)

Szép jelenet a búbos vöcsök (Podiceps cristatus) família mozgása.

Az 'ötmadaras' kép még gyengébb lett, cserébe itt vannak a testvérek.

Bakcsókat (Nycticorax nycticorax) ugyancsak szépen láttunk.

Szürkegém (Ardea cinerea) fékezés közben.

Szólnak érvek amellett, hogy ez egy fattyúszerkő fióka.

A sárga vagy sárgalábú szitakötő (Gomphus flavipes) a folyami szitakötők családjába tartozik és védett. A meghatározást túravezetőnknek köszönhetem.

Apró üzenet arról, hogy mint mindig, a vízpartra is kellenek a fák: nagy kócsag (Egretta alba) figyel, körülötte még vagy 5-6 madárfaj a lombozatban.

Zárásként madaras tájkép: kormoránok (Phalacrocorax carbo) jellegzetes látványa.

Ismét nagy élmény volt, visszamennénk, igyekszünk.