A Béli-hegység lábánál

Közel van, sikerült a csipet-csapattal megjárni Dézna nem túl magas várát. Kereken 389 méter alacsonyra kapaszkodtunk, ráadásul 205 méterről indultunk. Két tájkép a vár tetejéről.

Jól éreztük magunkat, jól esett a mozgás, amit nem lehet és nem is akarok naplózni. A tavaszi virágokat azonban nagyon is. Nekem a dunai szegfű (már) mond valamit, de gyanús volt. A magyar szegfűvel (Dianthus pontederae) való hasonlóságot nálam gyakorlottabbak megerősítették, ezért így naplózom.

Azt írták a növényhatározós fész csoportban, hogy "ernyős sárma alakkör, amibe 3 nagyon hasonló küllemű faj tartozik, és amiket csak az érni kezdő termés helyzete alapján lehet egymástól biztosan megkülönböztetni. A Wiki viszont ismeri a fajt önállóan, tehát így marad (Ornithogalum umbellatum). Plusz ittam egy sört a megrázkódtatásra.

Az ösztörűs veronikát (Veronica chamaedris) pontosan megtippeltem.

A borsos varjúháj (Sedum acre) már szintén ismerős, 2016-ban ugyanitt megtaláltam.

Ide teszem az ismeretlen ismerőst, visszatérek rá.

A kirándulás legjobb találatát egy utitárs mutatta, el is mókoltam vagy 20 percet a fotózással, talán volt 5-6 példány a sziklás-bokrosban. Hegyvidéki faj a füles kosbor (Orchis mascula subs. signifera), természetesen védett. Elég sokat forgattam a határozót, és helyesen tippeltem a fajra.

Zárásként egy olyan rét, ami kábé a kalandvágyó botanászok paradicsoma, meg sem próbáltam részleteket fotózni...

Dézna vára 2/1.

Gyerekkorban kötöttem barátságot a térképekkel, s mostanság újra jóízű órákat töltök főként Erdélyország tanulmányozásával. Így érlelődött meg az elhatározás, hogy a bihari hegyek legközelebbi részét megpróbáljuk felfedezni, akkor is, ha csak autóstérképen tájékozódunk. A Fehér-Körös felső folyását és Dézna várát a megszokott baráti társasággal céloztuk meg. A vár ott magasodik a kövesút mellett és kellemes meglepetésként turistajelzést is találtunk.

Az ösvény kényelmes léptékkel vezet fölfelé, s már útközben is megajándékoz 1-1 szép képpel.

A várból kevés maradt, viszont van hely pihenni, fotózgatni, beszélgetni. (A tábla alatti piros folt turistajelzés.)

Az egyetlen ablakon keresztül így sikerült látványolni, "arról" érkeztünk, az Alföldről.

A Wiki szerint 389 méter magasan járunk.

Valami fontosat véstek a sziklába:)

Szépen telt az idő, mert sokféle növény virágzott, ezeket megnézegettük, s igyekeztem végigfotózni; külön posztban naplózom. Ugrunk egy keveset. Menyházán nyugszik Czárán Gyula Bihar jeles felfedezője, barlangkutató. A leírások szerint bejárta Európa nyugati felét, az Alpokat, Selmecbányán végzett felnőtt fejjel az egyetemen, s élete harmadik harmadában Biharban élt és kutatott. Nem volt egyszerű, de megkerestük a sírját.

Aztán Menyháza túlfelén, az üdülőtelepet próbáltuk felfedezni. Megnéztük a kőbányát és barangoltunk valamennyit az erdészeti utakon, ezúttal nem született érdemleges kép. Visszafelé viszont újra megálltunk Déznán, mert kisütött a Nap, és így már tényleg érdemes volt fotózgatni a várat.

A terület közel van, még aránylag tiszta, a hegyen például alig találtunk szemetet, s a következő posztban a növényvilág képeit hozom. Úgy jöttünk haza, hogy visszamegyünk:)