2015. augusztus 31., hétfő

Poszáták az ablak alatt

Egy alföldi kisváros kellős közepén dolgozom, irodám a főúttól egy utcányira található. Ablakom alatt nyáron itatom, télen etetem a madarakat. Ez a zöldike (Carduelis chloris) is jól érzi magát a vízben:)
Azért naplózom és mutatom ezt az életlen fotót a hím barátposzátáról (Sylvia atricapilla),
mert az asszonnyal együtt jött, aki jobban is engedte magát fotózni; asszem a kíváncsisága és a bátorsága is nagyobb volt:-)
Van még képem a rozsdafarkú madárról. A határozó és a netes képek után házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros). Köszönöm T. Béla segítségét.

Egyszerű augusztusi délután, (zárt) ablakon keresztül fotózva.

2015. augusztus 30., vasárnap

Bivalyos tájgyógyítás

Augusztus végén, esőbe hajló napon a csipet-csapattal Csongrádban túráztunk, fotózgattunk. Előbb halastavak között tettünk egy kört. Mocsári teknős (Emys orbicularis) üres tojásai a tó közelében. Egyetlen őshonos teknőcünk, aminek állományát a behurcolt és kidobott vörösfülűek könnyen tönkre vághatják.
Többször figyeltünk kanalasgémeket (Platalea leucordis), Békésben ritkán találkozunk velük.
A fűzfák lombozatában énekeseket skubiztam. A kis poszáta (Sylvia curruca) színeit szoftverrel hoztam vissza.
Tájkép a területről.

A nyílt túrán voltunk vagy negyvenen. A gazdag élővilág megfigyelése szájmenéssel küszködő emberekkel korlátozottan lehetséges. Azért így is tetszett:)
Innét átgurultunk egy szikes-tavas élőhelyre, ami tízen éve még elmocsarasodott dágvány volt. És akkor egy bátor és elkötelezett ember bivalyokat hozatott a területre. Ezeket az állatokat eleink nagy számban tartották, mert olyan helyeken is megélt és hasznot hozott, ahol más nem, és ahol a gépesített világ is kudarcot vallott. Ez az ember azért is volt bátor, mert vállalta a pályázati bürokrácia lélektelen útvesztőit - megsüvegeljük ismeretlenül is. A projekt minden forintot megért.

A házibivaly (Bos bubalus domesticus) remekül érzi magát a területen.
Ahogy tisztítja a területet, úgy gazdagszik a terület élővilága; itt bíbiccel (Vanellus vanellus),
itt pedig gólyatöccsel (Himantopus himantopus) legelészik.
A fotóhatóság határán fehér tündérrózsa (Nymphaea alba).
Spektívvel és távcsövekkel nézelődtünk, mindenkinek jutott látvány. Ő fiatal búbos vöcsök (Podiceps cristatus),
itt pedig egy csoport kanalas; egy nagyobb csapat részlete.
Gémes csoportkép az élőhely belső részéről.
Közelebbi képet sikerült lőni egy kis kócsagról (Egretta garzetta)
és egy gólyatöcsről.
Bőven volt még megfigyelés: szárcsák, récék, szürkegémek, nagykócsagok, barázdabillegető (Motacilla alba), selyemgém! (Ardeola ralloides).
Szürkés időben remek napunk volt. Ráadásként sikerült a társaságnak megmutatni egy elég jó léptékű példás példát a természetvédelemről.
Ebben a posztban is akadnak fokozattan védett fajok, ráadásul természetes vagy természetközeli élőhelyükön figyeltük meg. Bőven ér annyit, mint a tudományosnak mondott tévécsatornák sokpénzből forgatott filmjei.

2015. augusztus 22., szombat

Közeli érdekességek

2015 augusztusának egyik esős napján meglátogattam kedvenc egyesületem. Hosszú idő után lessátorba ültem, egy "jómadarat" próbáltam nyakon képelni:). Ritka gázlómadarunk nem jött, de azért jó volt a nyugalom és akadt pár érdekesség. A cigánycsuk vagy rozsdás csaláncsúcs (Saxicola rubicola) folyamatosan a területen volt.

A zöld küllőt (Picus viridis) megfotóztam a sátorból
és terepbejáráson. Utóbbi képre szoftverrel hoztam vissza a színeket, talán többet is a kelleténél. Számítottam a madárra, ennek köszönhetően igen közelről figyelgettük egymást.
Egy tocsogós élőhelyen füsti fecskéket próbáltam képelni (Hirundo rustica) - sportfotó a javából. Az öreg teleoptika itt már nagyon fújtatott... A színeket itt is szoftverrel hívtam elő.
Rendhagyó kép a közeli "nagyvárosi" naplementéről és a stadion fényeiről. Nagyjából 10 nappal később készült.

2015. augusztus 10., hétfő

Fehér-tó, madarászat

Madárgyűrűzésen jártunk a baráti társasággal 2015. júliusában a Szegedi Fehér-tónál. A kutatóház a tóhoz közel esik, így érdemes figyelni a természet eseményeit.
Valamelyik halőr riasztotta meg a vörös gémeket (Ardea purpurea).

Az egyik madár jó irányba kanyarodott:) Majdnem teljes a kép, tehát minden éber érdeklődő hasonló látványban gyönyörködhetett.
A nádban leskelődve jónéhány további fajt megfigyeltünk, de csak kettőről van értékelhető kép (kb. 50%-os vágással). Az első egy fiatal búbos vöcsök (Podiceps cristatus),
a második egy ritkább faj, a cigányréce (Aythya nyroca).
Nyilván korán kelünk, álmosak vagyunk, a nád vág meg szúr, később pedig a meleg megszorul a nádban, és különben is figyelni kell minden lépésre. Ebben az agyon digitális világban nagyon kellenek az ilyen napok, még több kellene. Egyrészt jó kis kikapcsolódás, másrészt hogy el ne szakadjunk attól a világtól, amivel igazából összetartozunk.

2015. augusztus 8., szombat

Rám-szakadék

Esztendőnyi halasztás után összeszerveztük a túratársakat. Időben indultunk, így kábé 6,40-kor Nagymaroson kávéztunk, és a 7,00-es kompjáraton már a táj hatása alá kerültem:)
A csipet-csapat némileg kételkedett a túra 1szerű teljesíthetőségében, talán volt, aki tartott is tőle. Azért szépen nekiindultunk a Malom-patak völgyében. Megnéztük az egykori táborozó helyet a Szőke-forrásnál és szépen bekanyarodtunk a Rám-szakadékba. A ráhangolódást a természet adja segítségként. A nagyon kényelmes részek is hosszan kanyarognak.


A tragikusan elhunyt tűzoltó emlékhelyén kicsit elméláztunk, miközben sokadjára varázsoltak el a szelíd Visegrádi-hegyek. A Galbena szurdok után nem vészes leküzdeni az akadályokat.




Megszokott rend szerint a Lukács-árokban kanyarodtunk vissza kényelmes sétával.
A kápolnánál jól esik a pihenő. A rendes turistáknak köszönhetően a terület tiszta, maradásra invitál. 
Itt még úgy gondoltam, hogy ebédelünk, aztán a Duna parton lazítunk és indulunk vissza. Hát jó kis folytatás kerekedett:).

Remete barlang

Remek ebédet kerekítettünk egy kisvendéglőben, majd leballagtunk az öreg Duna partjára. Gyönyörködtünk a tájban, a Börzsönyt záró Szent Mihály-hegy ormaiban, nagyjából ebben a látványban.
A túratársak kellően jó állapotban volt ahhoz, hogy gyorsan összerakjam a tervet. Becuccoltunk a kocsiba, átkompoltunk (egy "visszakép" Visegrádról)
és máris a hegy alatt nézelődtünk felfelé. Úgy 20 éve Gábor barátommal egy az egyben megmásztuk a kopár hegyoldalt - ez a verzió már nem jáccik:) Fertályóra alatt megtaláltam azt a kevéssé ismert vízmosást, amire a régi időkből emlékeztem. Elég durva a szintemelkedés, így nagyon óvatosan és nagyon lassan, szinte felkúsztunk a félhomályban. Nem életveszélyes, de könnyen az lehet. Na, ez a nehéz, nem a Rám-szakadék.
Felérve dupla a fless: alig hihető, hogy feljutottunk, ziháló tüdővel, bakancstalpig átizzadva próbáljuk a látványt befogadni. Mert az pazar, leírhatatlan, de talán valamennyire megörökíthető. Itt már jók vagyunk, van idő hosszan fújtatni, aztán lehiggadni, csendben gyönyörködni, rezonálni, hálát adni.


Még egy kép, már visszafelé menet lőttem. Kivételesen lőhettem volna még néhányat...
A barlangokhoz Nagymarosról érdemes indulni, önálló, többféleképpen folytatható túrával kevéssé veszélyes helyeket (például a Julianus-kilátót) felkeresve mindenki hasonló élményekben részesülhet. Szigorúan jó időben, bakancsban:)