Bihar-Jád 1.

Régi túra és fotóstársam vezetésével, Zsolttal indultunk neki a bihari hegyeknek. Nagyjából Biharfüredről ereszkedtünk le a Jád patak felső folyásához. Ebbe a posztba gyűjtöttem össze a tájképeket.

Asszem ide nem kell leírás...

Az erdei szemeslepke (Pararge aegeria) útközben került elénk, ezért naplózom.

Egy árnyékosabb részen a mohák világába is bekukkantottam. Mivel már 2020-ban járunk, elengedem a határozást.

A fehér zászpát (Veratrum album) már a vízpárás erdőben találtam, segítséggel naplózom ilyen pontosan.

A szamóca aprócska, ez talán megvédi tőlünk...

Az utolsó tájképet már visszafelé fotóztam valahol.

A folytatásban a vízesés és a növényvilág képei következnek.

Bihar-Jád 2.

Ez volt az úticélunk, a Jád-patak egyik névtelen vízesése. Jegyzem, hogy elég meredek parton ereszkedtünk a vízhez. Kikapcsoltunk és én nagyon élveztem az ott töltött másfél óra minden pillanatát.

A vízesést képeltük kábé mindenhonnan.

A felhős idő szikrázó napsütésre váltott, tehát újra:)

Amit próbáltam, az állványos és szűrős játék. Most jobb híján kézből próbáltam hosszú záridős felvételt készíteni. Az alapoptika ugyan L-es, azonban már simán nagykorú és javított, és mégis sikerült egy elfogadhatót lőni.

A víz kristálytiszta, gyönyörű. És nagyon vissza kell venni a szemétből (igen, lehozunk mindent a hegyről) és a vegyszerekből. Radikálisan és nekünk.

A patakparton találtam a bársonyos tüdőfüvet (Pulmonaria mollis). Eddig csak határon túli találatom van a fajra.

Bihar-Jád 3.

Az útközben talált fajok naplózása.
A Gólyaorrfélék családja elég népes. A fodros gólyaorr (Geranium phaeum) elég jellegzetes, már magamtól is ráismerek:) Erdőszéleken több felé előfordul országhatáron belül is.

A mocsári gólyahír (Myosotis palustris) is megvan nagyjából, az élőhely miatt még kell a megerősítés.

Fogra ír, azaz hagymás fogasír (Dentaria bulbifera). Gyógynövény, például c-vitamin tartalommal. A népnyelv azokat a kis fekete izéket, a sarjrügyeket nevezte hagymának. Kedveli a hűvöset meg a bükkös-gyertyános erdőket, ott is fotóztam.

Első képeim a rezes hölgymálról (Hieracium aurantiacum). Nálunk nagyon ritka és védett, ahol jártunk, ott sokat találtunk.

A harangvirágot magamtól terebélyesnek (Campanula patula) határozom.

Kedves meglepetés az árvácska ebben a hegyi környezetben. Javítom a határozást: háromszínű árvácska (Viola tricolor).

Úgy gondolom, hogy foltos ujjaskosbort (Dactylorhiza maculata) sikerült fotóznom. Az orchideák jelenléte egy területen mindig jót jelent.

Itt is megköszönöm a Botanikafórumon kapott türelmes segítséget:)