2016. augusztus 21., vasárnap

Végre, Hargita

Nagyon hosszú idő után találtunk két olyan napot Hargitára, ami legalább néhány túratársnak alkalmas volt.
Autózás közben is élmény a táj, természetesen néhány helyen megálltunk levegőzni, hallgatni, gyönyörködni...
A Gyilkos-tó már az első úti célt jelentette.

Innét a Békás-szoros felé gurultunk.
A szoros része a nemzeti parknak, pont ezért csalódás a rengeteg árus (és ami ezzel jár: zaj, tömeg, szemét), akik kifejezetten a turistáknak kínálják a portékát. Lehetne másként...

Próbáltunk még itt-ott fotózgatni, nézgelődni... Zápor frissítette szerencsésen a levegőt.



Innét már a második nap képei jönnek; valahol útközben.
Csíksomlyó felé kanyarodtunk, útközben természetesen megálltunk néhány helyen.
Ez már Somlyó...,
ez pedig valamelyik Somlyó-hegy oldala.
Jártunk a búcsús nyeregben, ahol szinte szomszédainkkal találkoztunk össze:) Jártunk Parajdon, Szovátán, de nem készültek képek. Talán a sok látogató, talán a fáradtság miatt. Kóstolónak jó volt, és elég sok tételes infót hoztunk az áhított, következő útra.

2016. augusztus 15., hétfő

A szomjas puszta 2.

(2017 novemberében írom a posztot, ennyi a lemaradásom... Az eredeti dátum része a dokumentálásnak, az időjárási viszonyok miatt ez fontos.)
Közönséges gyújtoványfüvön földi poszméh (Bombus terrestris) eszeget. A poszméh -bár tud csípni- elég nyugodt kis jószág, 40-50 centiről lehet fotózgatni, mégsem egyszerű...
A kunhalom oldalában darázspókot (Argiope bruennichi) találtam. A háló mögött elmosódva iglice díszlik.
A növény tövises iglice (Ononis spinoza).
A nap legszebb növénye a hegyi len (Linum austriacum). Az ország egyes részeiről hiányzik, felénk szórványosan fordul elő.


Egyik kunhalomról a másik és a táj egy részlete. Megjegyzem, védett területen vagyunk.
Magyar cickafark (Achillea pannonica) - remélem, hogy meg is tanultam a fajbélyegeket: sűrűbbek a levelek, sok az elágazás és 1 méter magas is lehet.
Kunhalom réti füzénnyel (Lythrum salicaria) és
felhőkkel.
Fehér pemetefű (Marrubium peregrinum) szintén a halom közelében; a határozást Bosna S. olvtársnak köszönöm.
A végére pedig kövér porcsinfű (Portulaca oleracea).
Ember és természet szépen megfér, de nekünk kell vigyázni. És örültem látványnak nagyon:)
A puszta nagyon száraz volt, mégis van élővilága, sőt, amit itt naplózok, annál jóval gazdagabb:) 

2016. augusztus 14., vasárnap

A szomjas puszta növényei 1.

Legkedvesebb pusztám kevéssé ismert részein fotózgattam botanikus társaságában. A puszta száraz, víznek nyoma sincs.
Az első képem a rezedalepkéről (Pontia edusa), gyakori fehérlepke.
A sziki útifű (Plantago maritima) tömeges volt, szépen színezi a pusztát.
Az erdélyi útifű (Plantago schwarzenbergiana) pedig azért érdekes, mert a szikes puszták bennszülött növénye.
Ezt a lepkét igyekszem mielőbb meghatározni.
A sziki bárányparéj (Camphorosma annua) ilyenkor virágzik.
Az ördögszekeret kölök korom óta ismerem, s régen tudom, hogy mezei iringó (Eryngium campestre) a becsületes neve. Nagyon ideje az első képet feltölteni róla.
A keszegsaláta (Latuca serriola) az ehető növények közé tartozik. A Wiki szerint a fejes saláta legközelebbi rokona vagy őse.
Fehér tisztesfű (Stachis germanica).
Folytatás a következő posztban.

2016. augusztus 11., csütörtök

Légifotók (8)

A repülőre, az ingyenes fedélzeti motyóval kevés dolog vihető fel. A fapados ugyebár nem a kényelemről szól... Ebbe a kevésbe a fényképezőgépet a 70 dekás alapoptikával azért beleszorítottam és mind2 úton próbáltam fotózgatni. A repülő sokezer méter magasan közlekedik, tehát az ablak többrétegű biztonsági üveg, szabadtéri használat mellett. Így érdemes értékelni a képeket, amelyek a visszaúton sikerültek jobban.
Az első képek a londoni felszállás után készültek, talán ezek a legrajzosabbak.

Szép időnk volt végig, így számtalan felhőalakzatot láttam. A fotózást nehezíti, hogy a repülő közben halad...:)
Érdekesek a felhők és érdekesek az alant felvillanó tájrészletek.
Az utolsó két kép biztosan az Alföldön, a debreceni landolás előtt készült.

Ezekkel a légi fotókkal zárul a Szigeteken tett kirándulás naplózása. Nagy kaland és nagy élmény volt! Köszönöm vendéglátóim minden fáradozását, kedvességét és türelmét. L/at/B/at/B, mindent köszönök, thank's for all!

2016. augusztus 10., szerda

Csatornahajós (7)

Walesből visszatérve az autópályán, kocsiból fotóztam a kedves jelenetet.
London óriási város, falusi léptékkel elképzelhetetlenül nagy. A képet zöldíti, hogy olyan nagy parkok is vannak, mint a 2000 hektár területű Windsor Great Park.
Néhány órát sétáltunk benne, de talán a fáradtság miatt keveset fotóztam. Csak 2 növényt naplózok. Az első különlegesség, a hanga (Erica) növénynemzetség egyik képviselője, talán a hamvas. A nemzetség tagjai örökzöldek és cserjék.
És a mocsári nefelejcs (Myosotis palustris), amit valamelyik vízfolyás partján találtam.
Délután újra találkoztam a csatornahajókkal, mégpedig a River Wey nevű folyócskán; a folyó 140km hosszú és a Temzébe torkollik. Barátságos hely sétáló, kerékpározó, kutyát sétáltató emberekkel, horgászokkal, kajakosokkal.
Kényelmes sétával értünk el egy Coxes Lock nevű helyre. A táblát az évszám miatt naplózom. Amíg nálunk a török pusztított és a Budát visszafoglaló katonák nagy része még meg sem született, addig a Szigeten már a vidéki vízi közlekedést fejlesztették.
Egy zsilipelést végigfotóztam: nyugisan zajlik minden művelet, a zsilipet kézi erővel nyitják és zárják. A kapitány ügyesen benavigál a zsilipbe,

A hajó mögött zárják a kapukat, azután a felvíz kapuit fokozatosan nyitják, a víz pedig felemeli a hajót (olyan 4-5 méter szintet lehet nagyjából 20 perc alatt ügyesen leküzdeni),
és kényelmesen tovapöfögnek.
Jópofák ezek a lakóhajók, tulajdonképpen úszó családi házak, legtöbbje egyedi festésű.
Az útvonalakat jól kiépítették, gyakorlatias a szabályozás, és úgy tűnik, hagyománya, kultúrája van. Több ezren, talán több tízezren élnek életvitelszerűen a vízen.
A csatornák gazdasági jelentősége megszűnt, így sok egykori gyárépületet, malmot átalakítottak, itt például lakásokká. Élőben naggyon jól néz ki.
Ez egy folyóparti pub,
a fák alatt pedig a kikötő.
Azt nem tudjuk, hogy a folyó iszapjában milyen és mennyi szennyeződés van. A víz viszont legalábbis elfogadható minőségű. Alapoptikával fotóztam a szürke gémet (Ardea cinerea), a vízen pedig sárga vízitök (Nuphar lutea) díszlik; pontosabban a zöld termése látszik a vízen.
Nagyon tetszett a hely, kicsit meg is irigyeltem a hajósokat és úgy egyáltalán az angolokat...