A vértanú Bárdok földjén (4)

Eddig csupán Arany János híres verséből hallottam a tájról. Különleges része Wales (vagy ahogy országukat az őslakosok nevezik: Cymru) a Királyságnak. Nem gondoltam volna, hogy ennyi nyelvi és kulturális különbözőséget hordoz e nép, és hogy sok évszázadon keresztül ennyire tudatosan őrzik mindezt, pedig sok (vér)áldozattal járhatott.
A Snowdonia Nemzeti Parkban, a hegyek között kirándultunk.
Láthatóan elhagytuk a nagyvárosokat,

és a közúton tételesen beeeköszönt a vidék.

A piros gyűszűvirág (Digitalis purpurea) nálunk csak dísznövényként él, itt nagyon gyakori; erősen mérgező. Ez a harmadik gyűszűvirágfaj a blogon.

Szinte a semmiből került elő a kőhidacska.

Jól körbeámultuk,

miközben tőzegmohás szőnyegen lábaltunk, plusz 1 dimenzió:) Briológusoknak grátisz tobzódás.

Itt is tartottunk egy fél órás bámészkodós szünetet, mintha a Törvény hegye magasodna előttünk.

Hamarosan, tán 15 perc múlva újabbat... Próbáltam vízesést képelni - csupán jelzésként írom, hogy bőven akadt fotótéma.

Valahogy megtaláltuk ezt a templomot,

padokkal, asztalokkal. Megpihentünk és fotóztunk.

Ott fenn, a felhők alatti viadutkon halad a híres Felföldi Vasút. A prospektusokat nézegettük, megérne alhangon 2 napot. Az a fránya időszűke...