Végre, Hargita

Nagyon hosszú idő után találtunk két olyan napot Hargitára, ami legalább néhány túratársnak alkalmas volt.

Autózás közben is élmény a táj, természetesen néhány helyen megálltunk levegőzni, hallgatni, gyönyörködni...

A Gyilkos-tó már az első úti célt jelentette.

Innét a Békás-szoros felé gurultunk.

A szoros része a nemzeti parknak, pont ezért csalódás a rengeteg árus (és ami ezzel jár: zaj, tömeg, szemét), akik kifejezetten a turistáknak kínálják a portékát. Lehetne másként...

Próbáltunk még itt-ott fotózgatni, nézgelődni... Zápor frissítette szerencsésen a levegőt.

Innét már a második nap képei jönnek; valahol útközben.

Csíksomlyó felé kanyarodtunk, útközben természetesen megálltunk néhány helyen.

Ez már Somlyó...,

ez pedig valamelyik Somlyó-hegy oldala.

Jártunk a búcsús nyeregben, ahol szinte szomszédainkkal találkoztunk össze:) Jártunk Parajdon, Szovátán, de nem készültek képek. Talán a sok látogató, talán a fáradtság miatt. Kóstolónak jó volt, és elég sok tételes infót hoztunk az áhított, következő útra.