Dévaványa-Réhely 2.

Az előző poszt folytatása növényekkel és a visszaúti ráadással.
Sziki kocsord (Peucedanum officinale) friss hajtásai.

Mezei árvácska (Viola arvensis).

Közönséges ebnyelvűfű (Cynoglossum vulgare).

Annyira kiestem a növények közül, hogy a közönséges spárga (Asparagus officinale) meghatározása gondot okozott...

Ez a növény viszont jogosan okozott nehézséget, hiszen egyrészt nincs képem róla, másrészt aki segített a határozásban, azt írta, hogy ritka. Találtam a neten nemzeti parkos írásokat, azokban összesen kétszer, két különböző helyen szerepel a növény, meg egy múzeumi találat is akad a megyeszékhelyről. Annyit írok fel, hogy a borágófélék vagy érdeslevelűek családjába tartozik, ahová például az ebnyelvűfű, a nadálytő is. Ragadós magiszák (Asperago procumbens). Történetesen fekete nadálytövet fotóztam is, de a képet most nem teszem fel.

A nyári hérics (Adonis aestivalis) viszont még némi gondolkodással azért beugrik:-)

Már visszafele kellett megállnunk emiatt a gyönyörű árokpart miatt. Az eltűnőben lévő mocsaras vízi világ utolsó nyomai... (A tájkép elég gyenge, de már szorított az idő.)

A sárga nőszirom (Iris pseudacorus) tömegesen virított,

és találtunk korcs nőszirmokat (Iris spuria) is.

Köszönöm a botanikaforum növénytudóinak szíves segítségét, a növények felét ők segítettek meghatározni.

A kardoskúti pusztán

Nyílt túrához csatlakoztunk egy borongós, április végi napon. A közeli pusztát az átlagnál talán jobban ismerem, a darvakon kívül nincs attraktív látványossága. A puszta azonban olyan, mint a szemérmes lány: szép, sőt, nagyon is szép, de lassan nyílik meg, apránként mutatja meg kincseit.

Ez a részlet már tetszetős, ernyős sármának (Ornithogalum umbellatum) határozom. Nem baj, ha nem pont az:)

Nyomnövény, helyenként sok volt belőle, és nem ismertem: útszéli zsázsa (Cardaria draba).

A gumós macskahere (Phlomis tuberosa) olyannyira honos, hogy reliktum faj, azaz korábbi földtörténeti korokból maradt itt. Ha jól tudom, akkor a nemzeti park munkatársainak köszönhetően szaporodik a területen.

Gyomnövény a bársonyos árvacsalán (Lamium amplexicaule), viszont gyógy- és ehető növény.

No, ők aztán tényleg itthon vannak:)

Felemás zsázsát (Lepidium perfoliatum) nagyon sokat láttunk.

És a nap legnagyobb találata a harmadik hérics faj (a személyes megfigyelések között) a nyári hérics (Adonis aestivalis). Gyomnövénynek írják, de nem agresszív, és nem tömeges, cserébe igen szép.

Jegyzem a közönséges ebnyelvű füvet (Cynoglossum officinale),

és a füstikefüvet (Fumaria schleicheri).

A közönséges ínfű (Ajuga genevensis) a száraz gyepek lakója.

A birkák a nemzeti park tulajdonában vannak, a kaszálást a lehető legtermészetesebben "oldják meg".

És két tájkép a szikpadkákról; a környékbeli pusztákon elég gyakori látvány és jelenség.

Néhány növényt Papinho és Veszt olvtárs/fórumtárs azonosított, amit ezúton is köszönök szépen!