Búzavirágos

Tiszaalpár és Bokros között figyeltünk fel a virágos árokpartra. Hát persze, hogy szétnéztünk és fotóztam. A búzavirág (Centaurea cyanus) elhozható, a látványhoz azonban érdemes képelni. És miközben elmélkedve nézegetjük a részleteket, aztán az egészet és újra a részleteket, megnyílik a táj:)

Pipacs, azaz vadmák (Papaver rhoeas) és búzavirág - mintha ölelkeznének.

Pipacs búzavirágokkal.

Nagy bakszakáll (Tragopogon dubius).

Búzavirág nagy bakszakállal.

Felfedeztünk még egy érdekes növényt, a kései szegfűt (Dianthus serotinus). Május végén járunk, tehát koránkelő növényeket találtunk:)

Konkolyos

Estvéli kunhalomfotózásra álltunk meg Csongrád határában. A dombalji tanya oldalában kultúr virágos rét fogadott. A kép jobb oldalán a lényeg, azaz a védett vetési konkoly (Agrostemma githago).

Egy közeli részlet:

Kunhalom, búzatábla, kölök kukoricás, pipacs, túratársak, studenka - barátságos alföldi pillanatkép a túráról. Ez is békesség, kerekség, harmónia:)

Ellenfényes kísérletek...

Vissza irányban vettem észre a másik, még kiválóbb fajt, a búzavirágot (Centaurea cyanus). A kép előterében kéklik.

Egyetlen nap, nagyszerű változatosság. Száz kilométeren belül, a leigázott természet maradványaiban.

Vizes legelőkön 1.

Május végén baráti társasággal Pest megye déli részén túrázgattunk. A szántók szélén vetési konkoly (Agrostemma githago) és búzavirág (Centaurea cyanus) állított meg. A konkoly mérgező, de annyi vegyszer került közhasználatba, hogy mostanra védetté ritkult.

Búzavirág pipacsos látvánnyal. Szerintem a kép nem rossz:), élőben mégis sokkalta szebb. Nehéz összefotózni a tájjal. A búzavirág régi gyógynövény, népi nevei a Wiki szerint: dődike, égi virág, gabonavirág, kék búzavirág, kékvirág, sukollat, vadpézsma, vetési csüküllő, imolya, kék konkoly.

Ugyanez kicsit közelebbről: búzavirág nagy tarkalepkével (Melitaea phoebe).

És egy ráadás vadmák (pipacs, Papaver rhoeas). Most figyeltem fel rá, hogy a pipacs a boglárkavirágúak rendjébe tartozik.

Régi ismerős a Körösök és a Tisza árteréből a réti iszalag (Clematis integrifolia); vízjárta legelőn találtuk. Kicsit szűk, de muszáj volt vágni...

És a meglepetések, az orchideák:) Az első a hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata), háttérben a mocsári:)

Mocsári kosbor (Orchis laxiflora), ha nem is tömegesen, de elég szépen. Legelők vizesebb szélén bőven találtunk csodálnivalókat...

A réti kakukkszegfű (Lychnis flos-cuculi) szintén jól érzi magát a nedves réteken és kaszálókon. Ahogy figyelgettem, inkább az árnyékos részekre húzódik.

Esztétikai-botanikai-kárpátmedencei gyönyörűség. Életérzés a javából. Pazar. Non plus ultra;-) Ilyen réteken jártak eleink. Leheverednék, de sokszázer forintnyi érték lakik minden négyzetméteren.

A szárazabb legelőkön a kakascímer (Rhynantus rumelicus) köszönt rám, az idén ismerkedtünk össze az észak-békési legelőkön.

Naplózom még a fehér zászpát (Veratrum album) és a kányabangitát (Virburnum opulus) - mindkettőt erdő és rét találkozásánál láttam. Az az elhatározásom, hogy mindig fotózok és naplózok tájképet, mert az a keret, az érték, az őrizendő. Folytatás következik.